Nagy-mivoltod megijeszt téged🔗

Mindig azt hiszed, hogy a kicsiséged az, ami fojtogat téged. NEM! A nagy-mivoltod fojtogat téged! Akármikor a nagyság van megkövetelve tőled, akármikor amikor azt érzed, hogy 'erőltetve' vagy arra, hogy kiterjeszkedj, csak még jobban összezsugorodsz a komfortzónádban. A fáradtságod, az unalmad, a gyengeséged, az erőtlenséged – mindez semmi más, mint az ellenállás azzal szemben, hogy meglásd a saját nagyságodat!

Ezért van az, hogy amikor valaki azt mondja neked, hogy gyenge, szegény és bűnös vagy, akkor azt olyan könnyű elfogadni. Viszont ha valaki azt mondja neked, hogy te isteni jellegű vagy, erőteljes vagy, teljes vagy akkor az egész identitásod elkezd félelemben reszketni!

Az élet viszont mindig a kiterjedésedet követeli, mivel a kiterjedés az az élet természeti törvénye. Ezért hordozol akkora, az élettől való, mély félelmet; főként a másik emberek formájában lévő élettel kapcsolatban – mivel az emberek az Élet legnagyobb élő kifejeződései! Minél jobban kapcsolatba lépsz az élettel, annál nagyobb kiterjedés lesz tőled megkívánva.

Azt gondolod, hogy minden felelősséged, mint egy szilárd domb előtted ül. Nem! Azok csupán, mint egy nagy luftballon lebegnek előtted. Csupán egy kis hitelességre van szükséged, vagy egy kis tűre, amit beavatásnak hívnak, hogy azokat kipukkaszd! Az erőtlenség érzése az semmi más, mint a nagyságodtól való félelem. Így hát csak gazold ki az összes erőtlenséget, az összes gyengeséget.

Amikor csak gyengének, fáradtnak, erőtlennek érzed magad, az első dolog, amit tenned kellene az ez: azon nyomban vállalj fel tíz felelősséget és kötelezd el magad, hogy egy bizonyos időn belül véghezviszed azokat! Rázd fel a belső teredet azokkal az elkötelezettségekkel olyan erőteljesen, hogy a fáradtságnak és unalomnak már ne legyen arra lehetősége, hogy benned növekedjen.