Elmélkedés🔗

A múltnak természeténél fogva nicsen élete. Viszont ha folyamatosan belemerülsz a múltba, az lenyeli a jövőt is.

Nincs olyan dolog, hogy édes emlék

Értsd meg: az életed legjobb történései azok, amik nem hagyják maguk mögött az emlék nyomát. Ha a múlt történése belül felkavar téged, akár édesen akár szomorúan, értsd meg, ott beteljesítetlenség van. Vagy egy begyógyulatlan seb van ott, vagy pedig egy beteljesületlen erős vágy.

Egy igazán teljes történés pontosan úgy fogja megjeleníteni önmagát előtted, ahogyan az történt, az érzés töltése nélkül, a múltból származó súly nélkül. Mindkét emlék, az édes és fájdalmas emlék is másnaposság.

Bármely múltból jövő, jövőben létező korlátozás az megkötés és fogság. Az megsemmisíti a képességedet, hogy szabadon és spontán reagálj a jelen pillanatban.

Minden fájdalom amit átélsz az a beteljesítetlen múlt a jövőbe kivetítve. Ha beteljesíted, tudatában leszel annak, hogy az a múltból való és nem fogsz már abba belemerülni.

A múlt csupán akkor ismétli meg önmagát a jövőben ha abban beteljesítetlenség van. Amikor a jelen pillanatban lévő élményed teljes, az többé már nem zaklat téged. Az nem adódik a már megterhelt múltadhoz. Nem kell a múltadat magát elfelejtened. Csak törd le a kerítéseket amit az a jövődre felállított. Hagyd el a múlt fogságát.