Visszaadni az Életnek🔗

Van egy gyönyörű versszak a Bhagavad Gitában, ami azt mondja:

"Ishtaan bhogaan hi vo devaa daasyante yajnabhaavitaah

Tairdattaan apradaayai'bhyo yo bhungktestena eva sah (3.12)"

"Az önzetlen szolgálattal megelégedve, a mennyei lények bizonyosan megadják neked az élet kívánt szükségleteit. Az aki élvezi a neki adott dolgokat anélkül, hogy a mennyei lényeknek felajánlaná, az minden bizonnyal egy tolvaj."

Ez a versszak gyönyörűen kifejezi, hogy a gazdagítás nélkül, minden amit kapsz az a Kozmosztól való lopás! Ha nem végzed el a 'yajna' rituáléját és nem adsz vissza mindent, amit csak tudsz az Isten-i energiának, akkor egy tolvaj vagy! Amikor Krishna az önzetlen szolgálatról beszél, ő nem azt érti, hogy csak öntsd a felajánlásokat a tűzbe, ő a helyes cselekedet megtételét érti.

Például, ha kivágsz egy fát, akkor ültess legalább öt másikat helyette, hogy a környezetedet gazdagítsd. Ha a folyóból vizet veszel, gondoskodj arról, hogy a víz meg legyen tisztítva, újra legyen használva és vissza legyen adva a folyónak. A folyamatos gazdagítás a forrás, és azt a következő generáció számára életben tartani az az igazi 'yajna'. Ne nyúlj semmihez ami pótolhatatlan, vagy amit nem lehet majd pótolni. Ne használj nem megújítható energiaforrásokat. Használj csupán megújítható energiaforrásokat. Az yajna, azaz gazdagítás.

Krishna teljesen világosan mondja – ha nem gazdagítasz, csupán átveszel és élvezel akkor egy tolvaj vagy! 'Asztéja' vagyis a nemlopás, az a szannyászi egyik legfontosabb fogadalma, ami csupán a gazdagítás által tartható fent.

Csupán amikor másokat folyamatosan gazdagítasz, akkor tartható fent a nem-lopás. A gazdagítás az, ahol az élet veled történik. A gazdagítás a másik három tatvát (alapelvet) 'szattyákká' azaz igazságokká teszi.