A Mester-Tanítvány Kapcsolat Szintjei🔗

Számos szintet különböztethetünk meg a mester és a tanítvány kapcsolatban. Az első az tiszta intellektuális szint, amelyben legtöbbnyire a kétely dominál. Kételyek tömege jön elő állandó jelleggel. Azt gondolod, 'Ugyan, hisz alig harminc éves. Hogyan lehetséges, hogy ő mester legyen? Nem tűnik iskolázottnak vagy képzettnek. Hogyan képes arra, hogy emberek ezrei hallgassák őt?' Megvannak a magad kételyei. Cinikus vagy. Az intellektus zónájában a kapcsolat soha nem jön létre.

A következő lépes az intellektustól az intelligenciáig vezet. A kétely negativitásától tovább lépsz és azt kérdezed, 'Miért ne vegyek részt ebben a programban, hogy rájöjjek, mit is tesz valójában ez az egyén?' Ahelyett, hogy megrekednél a 'Mit tudhat ő?' kérdésében, továbblépsz, 'Azt hiszem, van benne valami igazság. Nem hiszek benne, nem is kételkedem. Rendben, járjunk a végére!'

Kuchela (ejtsd: Kucsela) - A megvilágosodott mester, Krishna gyermekkori barátja, aki példaként szolgál a mester és tanítvány baráti kapcsolatára.

Rámayána - Hindu itihasza, vagy más néven eposz Ráma hercegről. Az eredeti szöveget Valmiki, a bölcs költő írta.

Radha - A legfőbb gopi, Krishna megvilágosodott mester női tehénpásztor hívői között.

A MESTER - A MEGVILÁGOSODÁS MEGTESTESÍTŐJE

Az intellektus elkezd intelligenciává válni.

Ezután, ha továbbra is a belső világodba tekintesz, akkor az intelligenciád növekszik az érzelemmel, úgymint 60% intelligencia és 40% érzelem. Azt érzed, hogy a mester egy jó barát. Azt gondolod, 'Segíthet számomra itt vagy ott, amikor szükségem van rá. Van egy bizonyos elképzelésem arról, milyen legyen az életem, nem kell nekem mindent megtanítania, de bármikor, amikor szükségem van egy döntéshozatalra, számíthatok a segítségére.' Ilyen módon úgy tekintünk a mesterre, mint egy barátra. Ezt hívjuk baráti hozzáállásnak, vagy szakha bhávának.

Ez annyit jelent hogy egy botot használunk a járáshoz. Botot használsz,amikor emelkedők vagy lejtők vannak előtted. Ezután szépen lassan, amikor depresszió vagy lehangoltság gyötör, elveszted a képességet, hogy segíts magadon a szavait használva, és így szólsz: 'Tanításaid nagyszerűek, de jelenleg nem tudom követni őket. Mi a teendő?' Ekkor ő pszichológiai és mentális támaszt nyújt. Felismered hogy a bot nem elegendő, több támaszra van szükséged. Kinyújtod a kezed felé és segítségével újból elkezdesz járni. Növekszik az iránta érzett hálád, mialatt fogod a kezét.

Ha csak a botot fogod, akkor az egy baráti kapcsolat, az intelligens érzelem. Ha elkezded a kezét fogni, akkor ő felemel téged, és az egész lassan ézelem-intelligenciává válik. Ebben a szakaszban az intelligenciától az 'érzelemmel telített intelligencia' felé mozdulsz, úgymint 60% intelligencia és 40% érzelem. Ezt a hozzáállást nevezem én úgy: anyának vagy apának érezni a mestert.

Barátból apává vagy anyává válik. Lassan, nagyon lassan a kapcsolat elmélyül. Megállapodsz és azt gondolod, 'Ő nemcsak egy barát. Nemcsak az a személy, aki tanácsokat ad és ötletekkel szolgál számomra. Ő a problémáimat is megoldja.'

Ezután, amikor az elvárásaidon túl újra és újra segítséget kapsz, a benned lévő érzés iránta egyre inkább az érzelem javára növekszik. Betölt téged, betölti szívedet. Elfelejteni őt gondot jelent számodra. Ez az a pillanat, amikor azt érzed, hogy szolgálóként kell meghajolni előtte, nem szégyennel, hanem tiszteletnyújtó alázattal, hiszen megtaláltad, akinek átadhatod minden problémádat. Ilyen módon érzett Hanuman mestere, Ráma iránt az hindu eposzban, a Rámayánában. Teljes mértékben átadta magát Rámának. Az ilyenfajta kapcsolat egy magasszintű érzelmi kötődést hoz létre. Ebben a hozzáállásban jóval több érzelem van, mint az előzőben. Ez a 60%-nyi érzelem és 40%-nyi intelligencia vegyülete.

Ezután lépésről lépésre érzelmileg egyre mélyebbre jutsz és elkezded védelmezni a mestert. Ahelyett, hogy figyelmet és segítséget igényelnél tőle, támogatni, szeretni és szolgálni akarod. Hozzáállásod átalakul egy gondoskodó anya gesztusaivá. Ez a tiszta érzelmi állapot. Egy anya alapvető szükséglete, hogy biztosítsa gyermeke jóllétét.

Rámayána - Hindu itihasza, vagy más néven eposz Ráma hercegről. Az eredeti szöveget Valmiki, a bölcs költő írta.

A MESTER EGY OLYAN ÉLŐ ENERGIA, AMELYTŐL EGY ÚJ TUDATOSSÁGGÁ ALAKULSZ.

Ebben a négy szintben - intelligencia, intelligencia-érzelem, érzelem-intelligencia és tiszta érzelem - az életed független a mester életétől. Csak azért fogadsz el segítséget tőle, hogy segítsd és gazdagítsd életed, ennyi az egész.

Amikor az érzelmi hozzáállás éretté válik, kezded úgy érezni, hogy életed többé nem elválasztható az övétől. Ekkor az érzelmi szintről a lényi szintre lépsz tovább. Úgy érzed, áldoznod kell azért, hogy vigyázz rá és életed neki szenteld. A lény szintjén egy egybeolvadás jön létre, az anya és a gyermeke érzelmi kapcsolódásánál erősebb kapcsolatról van szó. Ez egy mély szereteten alapuló összekötő kapocs és mentes mindenféle nemi tudattól. Ezt hívják madhura bhávának, ami az érzelmi és lényi szintű hozzáállás intenzív vegyülete.

Amikor a madhura bháva intenzívvé válik, hirtelen rájössz, hogy nem létezik, 'Ő' és 'te'. Nincs két különböző lény. Te és ő az egy és ugyanaz. Elkezded átélni a maha bhávát, átélni azt, hogy te vagy a mester. Átéled az abszolút élményt - tat tvam asi - Te Az vagy.

Először az intellektus, azután az intelligencia, azután 60% intelligencia és 40% érzelem, azután 60% érzelem és 40% intelligencia, azután 100% érzelem, azután 60% érzelem és 40% lényi szint, azután 100% lényi szint.

Ilyen módon lépésről lépésre megtapasztalod és növekszel a mester-tanítvány kapcsolatban. De bármely korszakban, bármely hozzáállás lehet kiemelkedőbb a másiknál.

Mindenki növekszik kollektív módon az energiában, mégis minden egyes lény kapcsolata a mesterrel egyedi.Ez benne a gyönyörűség! Legyen az dásza bháva, a mester-szolga kapcsolat, mint Hanuman és Ráma között, vagy vatszalya bháva, anyai szeretet, mint Yashoda és Krishna között, vagy szakha bháva, barátság, mint Krishna és Ardzsuna között, vagy matru bháva, a gyermek szeretete az anya iránt, mint Rámakrishna és Kali Anya között, vagy madhura bháva, a kedves szeretete, mint Radha* és Krishna között - minden egyes bháva, a hozzáállás egyedi az adott tanítvány és a mester közti kapcsolatban. Minden egyes tanítvány azon az úton halad a mesterrel a valósága keresésében, amely a legjobban szolgálja a fejlődését.