Sírhelyek mentén Járva🔗

Rendszeresen körüljártam az Arunacsala-hegyet. Több mint 12 kilóméternyi a táv a hegy körül. Rendszerint késő éjjel mentem. Amikor egy kis félelmem támadt, azt mondogattam, 'Hogyan viselkedne Annamalai Szvámigal*'? Ő nem törődne a félelemmel. Akkor hadd legyek én is ilyen!'

Hadd meséljek neked egy történetet!

Egy este erősen zuhogott az eső, amikor a hegy körül jártam. Egyfajta félelem vett erőt rajtam, ahogy a viharos esőt láttam, valamint a dörgést és villámlást tapasztaltam. Azonnal arra gondoltam, 'Hogyan viselkedne Annamalai Szvámigal? Nem törődne vele, csak sétálna tovább. Hadd viselkedjek én is ilyen módon!'

Egy hagyományos krematóriumon mentem keresztül. Bharatban mind a hamvasztás, mind a temetés ugyanazon a helyen történik. Azon a helyen gyalogoltam, mivel a hegy körül vezető út átszeli a krematórium helyszínét.

Hirtelen megláttam, hogy egy kutya harapdál és eszik valamit. Amikor megközelítettem, a kutya elkezdett ugatni rám. Amikor a félelem kezdett kialakulni, azonnal arra gondoltam, 'Mit tenne Annamalai Szvámigal? Nem törődne vele. Hadd menjek tovább!' Újból nekiindultam, és ekkor a kutya megijedt és elszaladt.

Amikor közelebb értem, megláttam hogy az egy holttest volt, amelyet nem temettek el teljesen. Az eső miatt a felszínre került és az úton hevert. Csak képzelj el egy tizenkét vagy tizenhárom éves fiút, egyedül az éjszakában, aki egy fej nélküli holttestet lát, mert ugye a kutya elvitte a fejet a szájában!

A félelem kezdett előjönni, de nem érte el teljesen a lényemet. Az ijedelem nem is történt meg igazán. Abban a percben, amikor az első félelem által keltett gondolat kezdett előjönni, intenzív éberséggel arra gondoltam, 'Hogyan reagálna most erre Annamalai Szvámigal? Ő egyszerűen kikerülné és tovább gyalogolna. Tehát kerüld ki és gyalogolj tovább!'

Folytattam a gyaloglást, ennyi az egész. Tettem egy kis kerülőt és elhagytam a helyszínt. Még csak vissza sem fordultam, hogy körülnézzek. Az ijedelem, ami olyan volt, mint egy buborék, amely kezd formát ölteni, de mégsem éri el, nem jutott el a testemig. A reszketés vagy a félelem miatti melegség egyáltalán nem volt jelen. Egyszerűen kihunyt.

Az egész tudatos belső világ intenzíven készen állt. Ez az oka annak, hogy csak egy kis csípés, egy kis ihletés elegendő volt ahhoz, hogy átéljem azt az élményt. Erre utalok, amikor azt mondom, 'Éld a Megvilágosodást'.