Az Oroszlán és a Kölyke Történet🔗

Egy kis történet:

Volt egyszer egy kölykét váró oroszlán, amely megtámadott egy kecskenyájat élelem keresése közben.Amint az egyik kecskére ugrott, az erőfeszítés túl nagynak bizonyult számára és elpusztult, miközben megszületett a kölyke.

Az újszülött oroszlánkölyök alig tudta kinyitni a szemét. Néhány hangot hallatott és kétségbe esetten mozgott körbe-körbe a földön. A kecskék észrevették a megárvult kölyök helyzetét és szánalmat éreztek iránta.

Azt kérdezheted, hogy a kecskék, vajon, hogyan érezhetnek szánalmat egy oroszlánkölyök iránt. Értsd meg, amikor az ellenség nem zavar vagy nem bánt téged, és egyáltalán nem érzed magad veszélyben az ő jelenlétében, akkor az együttérzés lehetséges még akkor is, ha az a természetes ellenséged! Hasonló módon a kecskék nem érezték magukat veszélyben az oroszlánkölyök miatt,és így kimutatták szeretetüket iránta.

A kecskék megérezték, hogy a kölyök nem fogja bántani őket, és emiatt képesek voltak az együttérzés kifejezésére. Vigyáztak rá és felnevelték őt a legjobb tudásuknak megfelelően. Megmutatták neki, hogyan kell füvet legelni, kecsketejet inni, életmódjuk szerint élni, és még azt is, hogyan kell mekegni úgy, mint ők!

Az oroszlánkölyök még a kecskék testbeszédét is felvette. A születése pillanatától fogva senki nem említette neki, hogy ő egy oroszlán, tehát soha nem tudta, mit jelent oroszlánnak lenni. Tehát a kölyök úgy nőtt fel, hogy kecske módjára élt. A kecskék is nagyon kényelmesen érezték magukat vele és közülük valónak tekintették.

Amint az oroszlánkölyök növekedett, elkezdte kimutatni erejét olyan módon, ahogyan azt természete diktálta. Amikor a fiatalabb kecskék veszekedtek vele, általában adott nekik egy jó nagy nyaklevest. A fiatal kecskék panaszkodtak a mama kecskének, 'Megver bennünket!' A mama kecske mindent megtett, hogy elsimítsa az ügyet a kecskék és a kölyök között, vigasztalva a kecskéket és azt tanácsolva, hogy felejtsék el a vitát.

Egy nap egy oroszlán megtámadta a kecskék csoportját. A megrémült kecskék minden irányban elmenekültek. Az oroszlán meglátta az oroszlánkölyköt elszaladni a kecskékkel, aki ugyanúgy mekegett, mint ők. Az oroszlán nem hitt a szemének! Nem tudta felfogni, hogy miért szaladt el, amikor meglátta őt, és miért mekegett kecske módjára.

Másnap az oroszlán visszatért nem vadászat céljából, hanem azért, hogy megfigyelje a fiatal kölyköt. Amikor meglátta a kölyköt, lassan mögéje férkőzött és követte őt. Abban a pillanatban, amikor az oroszlán a kölyök közelébe ért, a kölyök elkezdett kiáltozni, 'Engedj el! Engedj el! Bee, Bee...'

Az oroszlán azt mondta neki, 'Te kis bolond, ne félj! Nem foglak megölni. Nem tudod, ki vagy?' A kölyök így sírt, 'Én egy kecske vagyok. Engedj el! Engedj el!'

Az oroszlán így szólt, 'Őrült, te nem kecske vagy! Ne félj tőlem!' De a fiatal oroszlán szörnyen félt és nem volt hajlandó meghallgatni semmit. Valahogy képes volt kiszabadulni és elszaladni.

A MESTER - A MEGVILÁGOSODÁS MEGTESTESÍTŐJE

A következő nap az oroszlán visszatért a kecskék területére. Sikerült újból elkapnia a kölyköt. Ez alkalommal szorosan fogta.

A kölyök küszködött a szoros marokban, de míg elméje egyik oldalról arra késztette, hogy elszökjön, lénye másik fele jól érezte magát az oroszlán érintésében. Az erőt nyújtó, kényelmes érzés az oroszlán érintésében valamit felébresztett a kölyök lényének mélyében. Mivel az oroszlán látta a kölyök szenvedését, elengedte őt és azt mondta, 'Holnap is eljövök. De akkor nem foglak üldözni.' És az oroszlán visszatért az erdőbe.

Az oroszlán kölyök egész este ébren volt, képtelen volt aludni. Elméje teli volt temérdek gondolattal... 'Nem tudom elfogadni, amit az oroszlán mondott nekem, de úgy gondolom, lehet, hogy van benne valami igazság,' 'Nem! Nem! Nem! Nem hiszem, hogy bármi, amit mondott helytálló lenne. Tudom, hogy kecske vagyok. Ezt tudom már születésem óta. Amit ő mond, nincs értelme számomra. Hazudozik azért, hogy valamit kicsikarjon tőlem.'

Értsd meg, az oroszlán behatolt a kölyök lényébe a kölyök logikáján túl. Hadd fejezzem ki magam világosan, ha a mester jelenléte hatással van rád, ami meghaladja a logikád, a benned lévő mester már felébredt!

Nem érezheted magad közel az oroszlánhoz, ha csak az oroszlán fel nem ébred benned. Ha érzel egyfajta eksztázist, egyfajta kényelmet a mester, az oroszlán érintése által, és azon kapod magad, hogy ugyanazt az érzést próbálod újra és újra átélni, ami a memóriádba vésődött, amikor az oroszlánnal voltál, még akkor is, ha az csak vizualizáció, légy biztos abban, hogy az oroszlán mély hatást gyakorolt rád! Lényed egy része már érzi a lágyulást. Lényed egy része már felismerte, hogy van abban igazság, amit a mester mond.

A következő nap, amikor az oroszlán megérkezett, a kölyök ott állt várva őt. A kölyök türelmesen állt az erdő szélén az oroszlánra várva. De amikor az oroszlán megjelent, a kölyök lassan elkezdett a kecskék felé távolodni. De fejét nem fordította el, mivel nem akarta elveszíteni az oroszlán latványát!

Csak egy pár lépést tett óvatosan visszafelé, azt sugallván az oroszlánnak, 'Te maradj ott, ahol vagy, és én is ott állok, ahol most vagyok! Így is beszélhetünk. Az igaz, hogy nem vagyok képes elfeledni téged. De tartsuk meg ezt a távolságot közöttünk.'Az oroszlán azt felelte, 'Ez mind rendben van számomra. Maradj ott, ahol vagy! Most kezdjünk el beszélgetni!'

Az oroszlán folytatta, 'Értsd meg, te egy oroszlán vagy! Figyelmen kívül hagyod a valódi természetedet azzal, hogy megpróbálsz valaki más lenni! Figyelj oda körültekintően, és meglátod a különbséget közted és a kecskék között. 'A kölyök azt kiáltotta, 'Nem! Nem! Hogyan lehetséges az? Ugyanazt a füvet eszem, mint ők. Pontosan ugyanúgy élek, mint ők.'

Az oroszlán azt felelte, 'Őrült! Értsd meg ezt az alapvető tényt! Lásd be te magad! Egyetlen másik kecske sem érzi magát közel hozzám. Egyetlen másik kecske sem vár rám. Mind szörnyen félnek tőlem. Csak te vársz rám. Értsd meg csak ebből a tényből, hogy valami történik benned! Miért van szükséged várni rám itt? Gyere el velem a folyóhoz, hogy lásd a tükörképedet a vízben! Megláthatod az arcodat és az enyémet.'

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

A kölyök megijedt, attól hogy az oroszlánnal menjen, és azt mondta neki, 'Nem. Csak társalogjunk itt ezen a helyen. Te ott maradsz, ahol vagy, én itt maradok, ahol vagyok. Azt beszélsz, amit akarsz. Én itt maradok és figyelek.'

Ekkor az oroszlán így szólt, 'Rendben van, hadd mondjam a következőt neked. Ha megengeded, én meg tudom mutatni neked az igazi természetedet a folyónál és be tudom bizonyítani, hogy te ugyanaz vagy, mint ami én vagyok. De nem erőltetlek. Egy hét múlva visszajövök. Ha készen állsz, gyere vissza erre a helyre és várj rám! Akkor magammal viszlek a folyóhoz. Ha nem állsz készen, akkor felejts el engem! Ne is próbálj emlékezni rám, csak tűnj el!' Ezután az oroszlán távozott.

Egy hét múlva az oroszlán, ígérete szerint, megérkezett. A kölyök elméje még mindig zavart volt, 'Vajon találkoznom kell-e az oroszlánnal vagy sem?' Lénye mélyén igazán akart találkozni, de ugyanakkor nagyon félt is tőle.

Végül az oroszlánkölyök elérkezett arra a helyre, ahol utoljára beszélt az oroszlánnal, és ott találta őt. Az oroszlán felnézett rá és felkelt. Elkezdte mutatni neki az utat, és lassan mindketten a folyó felé tartottak. A séta közben az oroszlán közelebb lépett a kölyökhöz. A kölyök megijedt és elkezdett kiáltozni, 'Ne! Ne! Maradj ott, ahol vagy! Csak mutasd az utat a folyóhoz! Légy szíves, ne gyere ilyen közel hozzám! Egyedül is képes vagyok lesétálni a folyóhoz!'

Az oroszlán arrébb lépett és elkezdett mesélni a kölyöknek arról, amikor ő volt kölyök, és hogyan vált belőle egy felnőtt oroszlán. Amint ezeket a történeteket hallgatta, a kölyök annyira beleélte magát, hogy elfeledkezett a kettőjük közötti távolságtartásról. A séta közben az oroszlán egyre közelebb került a kölyökhöz. A kölyök teljesen elveszett az oroszlán történeteiben és azt kérdezte, 'Tényleg? Valójában így történt?' 'Neked is ezek a problémáid voltak?'

Anélkül, hogy a kölyök észrevette volna, az oroszlán lassan olyan közel ért, hogy már megérintette a kölyköt mialatt sétáltak! Hirtelen a kölyök megérezte ezt, de úgy találta, mindez már egyáltalán nem zavarja. Az oroszlán gyengéd érintését nagyon lazítónak érezte! Már nem tiltakozott.

Az oroszlán tovább beszélt és a kölyök válaszolt rá, 'Ó! Az szép lehetett... érdekes lehetett...' Az oroszlán most már majdnem megfogta a kölyköt, aki teljesen beleélte magát az oroszlán fiatalkori napjainak 'kis történeteibe'.

Amint megérkeztek a folyóhoz, az oroszlán megfogta a kölyköt és a vízhez vitte. A kölyök most már tudta, hogy nincs többé szökési lehetőség. De meglepő módon azt tapasztalta, hogy már nem is volt szökési vágya !

Értsd meg: a kölyök tudta azt, hogy nem szökhet el és azt, hogy nem is akar elszökni! De ekkor egy kis egó, mely elméje egy sarkában rejtőzködött, megzavarta őt és így szólt, 'Nem! Nem! Engedj el! Mit csinálsz velem? Miért markolsz meg?' A kölyökben még mindig volt egyfajta félelem: tehát megkérdezte, 'Mit teszel velem? Mondd meg, légy szíves, mit teszel velem?'

Az oroszlán azt felelte, 'Nem teszek semmit ellened. Csak nézz bele a vízbe!' A kölyök belenézett a vízbe és azt mondta, 'Rendben, a vízbe nézek.' Az oroszlán akkor azt kérdezte, 'Mit látsz a vízben? Látsz-e két formát? A kölyök azt felelte, hogy 'Igen.'

A MESTER - A MEGVILÁGOSODÁS MEGTESTESÍTŐJE

Az oroszlán azt mondta, 'Nos, az egyik oroszlán én vagyok, és a másik pedig te vagy.'

A kölyök ismételte, 'Két tükörkép: az egyik az enyém, és a másik a tiéd.' Ezután hirtelen rájött, mit mondott, nem volt képes elhinni és elkezdett kiáltozni, 'Talán nem így van! Nem! Nem! Nem! Mindkét tükörkép biztosan a tiéd!'

Az oroszlán ráüvöltött, 'Bolond! Nézd! Felemelem a kezem. Figyeld, melyik tükörkép emeli a kezét!' A kölyök a tükörképre figyelt és azt felelte,' Csak az a tükörkép emeli a kezét.' Az oroszlán azt mondta ezután, 'Rendben, most te emeld fel a kezed!'

A kölyök felemelte a saját kezét, ránézett a tükörképekre a vízben és felkiáltott, 'Igen! Igen! Látom már! Látom! Ezután egy félénk és zavart hangon azt kérdezte, 'De hogyan lehetségez az, hogy én egy oroszlán legyek? Nem egy kecske vagyok?'

Az oroszlán csak rátekintett és így szólt, 'Nem azért vagyok itt, hogy játszadozzak veled.' Ebben a pillanatban egyfajta eksztázis érzés kezdett növekedni a kölyökben. Érezte, hogy valami hihetetlen van készülőben.

De újból elméje lépett közbe, hangulata lelankadt és elkezdett kételkedni az elméjében, 'Azt hiszem, engem hipnotizáltak. Ez nem az én igazi természetem!

DE ÚJBÓL ELMÉJE LÉPETT KÖZBE, HANGULATA LELANKADT ÉS ELKEZDETT KÉTELKEDNI AZ ELMÉJÉBEN.

Valami történt velem. Ez nem én vagyok. Soha nem éreztem magam ilyen boldognak, ilyen örömtelinek! Ez nem én vagyok! Valamit csinál velem. Már eleve csinált velem valamit!'

A kölyök még mindig ellenállt. Küzdött azért, hogy elszökjön, de ez csak egy félig-meddig kísérlet volt, egy színjáték, mert valójában nem vágyott elszökni.

A kölyök elkezdett reklamálni, 'Nem! Nem! Nem! Engedj el! Engedj el! Tudom, hogy te egy oroszlán vagy. Ajándékba elhozom neked azt a füvet, amiből én eszek minden nap. Hozok tejet is, amit én iszok minden nap. Felajánlom az időmet, hogy szolgáljalak.'

Végül az oroszlán azt gondolta, 'Most hagynom kellene őt egy kis időre. Egyelőre csak ennyit tudott megérteni.' Tehát azt mondta, 'Rendben, légy tisztában vele, hogy holnap megint talákozunk! Nem megyek az erdő szélére, hogy idehozzalak. Én a saját otthonomban leszek. Ha látni akarsz, találd ki, hol lakom és gyere magadtól, hogy találkozz velem! Nincs vesztegetni való időm arra, hogy érted menjek és idehozzalak! Ha nem akarsz a magad erejéből jönni, akkor nincs mit tenni!'Így szólt hozzá az oroszlán, majd távozott.

Ez alkalommal a kölyök nem szaladt el, mint ahogyan azt eddig tette. Nagyon lassan sétált vissza. Nem akart menni, viszont elméje taszította, hogy térjen vissza a kecskékhez. Az oroszlánkölyök három lába mozdulatlan volt, csak egy lába mozdult. Az elválás gondolatától nagy könnycseppek kezdtek el hullani a kis szemeiből.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

A következő nap az oroszlán fennkölt pózban ült az otthonában. Lassan, nagyon lassan a kölyök eljött hozzá frissen vágott zöld fűvel, azt gondolva, 'Ez a legjobb fű a világon', leült az oroszlán elé és így szólt, 'Légy szíves, fogadd el ezt a felajánlást, amit hozok neked!'

Az oroszlán figyelt és azt gondolta magában, 'Rendben, ha elfogadom ezt a füvet, ez a kis legény hozzám fog kötődni. Lehet, hogy kapcsolatunk intenzívebbé válik. Ezen keresztül talán közelebb kerül hozzám.' Ezt gondolva, anak ellenére, hogy az oroszlán nem eszik füvet, felvette a füvet, a szájához emelte és elkezdte enni! Dicsérte a kölyköt azt mondva, 'Ez a fű, amit hoztál, igazán jó ízű!' A kölyök nagyon elégedett volt magával. A kapcsolat elmélyült közöttük, amikor az oroszlán elkezdte a füvet enni.

Értsd meg, az oroszlán lealacsonyodik, hogy a füvet egye csak azért, hogy áthidalja a kölyök és közte lévő távolságot! Annak ellenére, hogy soha nem eszik füvet, eljátsza, hogy eszi és élvezi azt.

Lassan a kapcsolat mélyebbé válik az oroszlán és a kölyök között. Néha, amikor a kölyök által hozott füvet ízlelte az oroszlán, ráförmedt, 'Bolond! Nem tudod, milyen fajta füvet kell hoznod nekem? Milyen fű ez? Ennyi idő után már tudnod kellene, melyik füvet eszem. Legközelebb a megfelelő füvet hozd el!'

Az oroszlánkölyök elkezdett gondolkodni, 'Megharagszik. Én is megharagszom néha. Tehát ő az én nyelvemet beszéli, és én is képes vagyok az ő nyelvét beszélni. Ő éppen olyan, mint én!'

Amikor az oroszlán füvet eszik, lealacsonyodik a saját szintjéről, az ő saját síkjáról, tudatosságáról azért, hogy a kölyökkel megteremtse a kapcsolatot.

A kölyök azonnal nagy kényelemben érezte magát. Így már képes volt kapcsolatba lépni az oroszlánnal. Most a kölyök eldöntötte, 'Legközelebb a megfelelő füvet és friss tejet kell hoznom. Meg kell találnom a dolgok helyes módját. Talán megfelelő módon kellett volna becsomagolnom a füvet.' A kölyök terveket szőtt, mert azt hitte, hogy az oroszlán azért szidta le őt, mert nem megfelelően végezte a munkáját! Ilyen módon kezdődött a kapcsolat a kölyök és az oroszlán között. Most már a kölyök szabadnak érezte magát, és bármikor, amikor kedve tartotta, eljött megnézni. Elkezdett nagy kényelmet érezni az oroszlán társaságában, nagy ellazultságot. Nem tudott a 'mester' oroszlán 'mesteri' tervéről.

Egy nap, amikor a kölyök eljött, szokásához híven a fűvel és a tejjel, meglátta az oroszlánt, aki egy hatalmas hússzelet előtt ült. Amikor a kölyök meglátta a húst, megijedt és elkezdett kiáltozni, 'Miért van hús a tányérodon? Miről van szó? Te nem vagy vegetáriánus? Nem tudtam, hogy nem vagy vegetáriánus. Te annyira szeretetteljes és karizmatikus egyén vagy. Nem lehet igaz, hogy te ne légy vegetáriánus! Te megeszed ezeket a szörnyű dolgokat! Én vegetáriánus vagyok! Nem tudom ezt a dolgot felfogni!'

Ez alkalommal az oroszlán nem fordított időt vagy energiát arra, hogy elmagyarázza a dolgokat. Egyszerűen a nyakánál fogta a kölyköt, felvett egy kis húst és a szájába erőltette. Abban a pillanatban, amikor a hús a szájához ért, a kölyök megérezte a vér ízét és valami történt benne.

A MESTER - A MEGVILÁGOSODÁS MEGTESTESÍTŐJE

A kölyök nem volt képes megérteni, mi megy végbe benne. A kölyök életében először ízlelt húst! Lenyűgözte őt az az érzés, ami hatalmába kerítette. Ez az, ami veled történik az első szatori élmény, korlátlan boldogság pillanata alkalmával! Amikor átéled, meg fogod érteni.

Amikor megízlelte a húst, a kölyök egy oroszlán hangjának megfelelő hangot hallatott. Elkezdett ordítani, amellyel kinyílvánította az igazi természetét. Kifejezte az igazi természetetét. Most az oroszlán egyenesen a kölyök szemébe nézett és azt mondta, 'Tat tvam asi' - Te Az vagy.

TE NEM EMBERI LÉNY VAGY ÉS NEM VAGY AZONOS AZZAL SEM, AKINEK HISZED MAGAD.

A beavatás megtörtént. Az oroszlán oroszlánná vált. Ennyi volt az egész. Az oroszlán, aki azt hitte hogy kecske, oroszlánná vált.