Integritás – a Szannyaszi Jellemvonása!🔗

A 'penitencia' szó maga annyit jelent, hogy egyesíted magad, egyetlen lénnyé formálod magad. Azt kérdezheted, 'Nem ilyenek vagyunk jelenleg?' Ha közelről megvizsgálod, akkor láthatod, hogy különböző lényekként létezünk, soha nem egyetlen lényként. Minden létezik életünkben, kivétel az integritás.

Ha mélyen magadba nézel, megérted, hogy hangok ezrei szólnak hozzád folyamatosan a belső világodban. Amikor az elme azt mondja, 'Csináljuk ezt a dolgot!', a következő pillanatban megérkezik a gondolat, 'Nem, ne csináljuk!' A mellékhatásokon és utóhatásokon gondolkodva, az elme elkezd ingadozni.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

Az elme széttöredezett részeinek egyesítése az élet igazi lényege. Egyesíteni az érzelmeidet az elméddel, egyesíteni az arcodat az elméddel, biztosítván azt, hogy az arcod ugyanazt mutatja, amit az elméd gondol, az élet lényege.

Ha a híres mesterek életét tanulmányozod, és ha megpróbálsz egy alapvető lényegi részt találni bennük, azt találod, hogy nem a tudás vagy az áhítat a lényeg. A lényeg az integritás! Amiben hittek, azt élték meg. Ennyi az egész! Az integritásuk szilárd alapokon állt. Készen álltak életük feláldozására, de nem voltak hajlandók feladni integritásukat.

Chaitanya Mahaprabhu*, egy híres hindu megvilágosodott mester az utcákon vándorolt, egyszerűen az áhítat dalait énekelve. Soha nem törődött azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Amit érzett, azt kifejezésre juttatta. Egy mélyreható áldozatra való készség szükséges ahhoz, hogy ilyen lény. Bátorságra van szükség, hogy mindent feláldozz azért, hogy integritással élj!

Ezért van, hogy bármi, amit ezek a mesterek tettek az életükben, végtelen jószerencséhez vezetett! Bármi, amit tettek, annak az erőfeszítésnek a megnyilvánulása volt, hogy egyesítsék magukat mély őszinteséggel és elkötelezettséggel. Az intenzív erőfeszítést önmagunk egyesítésére hívjuk penitenciának, ami mindig jószerencsét hoz.

BÁTORSÁGRA VAN SZÜKSÉG, HOGY MINDENT FELÁLDOZZ AZÉRT, HOGY INTEGRITÁSSAL ÉLJ.

Megszámlálhatatlan dolog fog veled történni az életedben állandó jelleggel. Felvenni a harcot velük, miközben egyre intenzívebbé teszed integritásodat - aminek neve a penitencia -, vagy megengedni, hogy az élet történései megrázzanak és szerencsétlen módon végezd. Tőled függ, hogy melyik utat választod.

Ádi Shankara egy nagyszerű hindu megvilágosodott mester volt. Fiatal fiú korában azzal a dilemmával küszködött, mikor válassza a szannyasz útját. El akarta hagyni otthonát, de az édesanyja engedélyével, aki viszont nem volt hajlandó megválni tőle.

Egy nap lement fürdeni a folyóhoz. Hirtelen édesanyja hallotta őt hangosan segítségért kiáltani. Kiszaladt utána és látta, hogy egy krokodil elkapta a lábát. Küzdött azért hogy szabadon engedje.

Hirtelen bevillant számára a gondolat, hogy azt kiáltsa, 'Anyám, ha engedélyt adsz, hogy szannyaszi legyek, ez a krokodil szabadon enged engem, hogy folytassam életemet.'

Az anya meglepődött és azt kérdezte, hogyan lehetséges ez. Ő elmagyarázta: 'A Védák szerint, ha belépsz egy új ashramába, vagy életszakaszba, az egyenlő az újjászületéssel. Tehát, ha* megengeded, hogy belépjek a szannyasz korszakomba, talán Isten egy friss életbérlettel jutalmaz meg!'

Ashrama - Az élet négy szakasza: brahmacsarya mint tanuló, grihasztha mint házas ember, vánaprasztha a termékeny házas élet vége felé, és szannyaszi mint az a személy, aki lemond az élet összes anyagi megnyilvánulásairól.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

Az anya teljesen tehetetlen volt. Hirtelen elhatározta magát. Jobb, ha szannyasziként látja a fiát, mint halottként. Tehát beleegyezett.

A krokodil azonnal elengedte őt a szorításából! Ádi Shankara hatalmas örömmel futott anyja felé. Megélte az igazságot, amit a pillanat hozott... és az eredményhez vezetett.

Lásd, három dolog létezik:

Az Igazságra gondolni

Az Igazságot beszélni

Az Igazságot élni

Az első kettőt könnyű követni. De a harmadikat, vagyis minden alkalommal élni az Igazságot, az nehéz dolog. Nagyon ritka alkalommal adódik. A szannyasz az a bátorság, hogy megéljük azt, amit Igazságnak hiszünk. Fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az Igazságot mondjuk. De az Igazság megélése a legfontosabb. Ha az Igazságodat éled meg, a magad iránti tisztelet növekedni fog. Ez benne a szépség.

Amikor egyesíted magad és az Igazságot éled, lemondasz az álszentségedről. Álszentség annyit jelent, igyekszel az lenni, ami nem vagy, elbújni különböző helyeken, hogy az emberek ne lássák, ki is vagy igazán. A benned lévő töredékek uralnak téged és tesznek álszentté. Amikor megküzdesz töredékeiddel és győzöl, akkor dheera (ejtsd: díra) vagy, vagyis egy bátor lény! Könnyű másokkal küzdeni és nyerni. Amikor másokkal küzdesz és nyersz, akkor veera (ejtsd: víra) vagy, egy katona. De magaddal küzdeni, több bátorságot követel. Csak akkor küzdesz magaddal, amikor belefáradtál magadba. Csak akkor fogadod el, hogy el kell kezdeni a harcot, amikor elfáradtál.

Amint egyesíted magad, első alkalommal válik világossá számodra, ki is vagy valójában. Minden álarc lehull. Készen állsz arra, hogy kapcsolataidban nyíltan lépj fel. Sokkal eredetibb leszel. Hirtelen rájössz, hogy saját magad voltál az oka annak, hogy bizonyos dolgokat hiányoltál. A szannyasz arról szól, hogyan váljunk eredetibbé. Ezen azt értem, hogy amikor eredeti vagy, akkor a saját egyéniségedet sugárzod a személyiséged helyett. Az integritással egyéniséggé válsz. Az egyéniség annyit jelent, hogy saját szemeden keresztül látod a benned rejlő eredetiséget. A személyiség a társadalom szemében kialakított kép. A mester munkája az, hogy olyan teret hozzon létre számodra, amelyben nem kell a személyiségedet őrizned, ahol szabad lehetsz, ahol csak az egyszerű megértés átalakulást hozhat létre benned.

Buddha mondta tanítványainak, 'Csak a szannyasz fogadalma után számítsd az életedet!'

Valaki azt kérdezte tőlem, hogy a brahmacharya* vagy szannyasz fogadalma a megvilágosodáshoz vezet-e? Az, hogy a fogadalom megvilágosodáshoz vezet-e, másodlagos. De ha a fogadalmat szigorúan betartod, egy hónapig és sikert aratsz, a magad iránt érzett tisztelet nagy mértékben megnövekszik. Ez elegendő! Ezt úgy hívják, hogy aszatya szadhana, vagyis a látszólag lehetetlen feladat sikeres teljesítése. Ez azt jelenti, hogy végrehajtod, amire elméd azt mondja, nem vagy képes! Olyan technikák, mint például a parázson való séta, ebbe a kategóriába tartoznak. Egyszerűen elméd azt állítja, hogy nem tudsz gyalogolni egy parázssal teli ágyáson. Ha egyszer végrehajtod, a magad iránt érzett tisztelet megnövekszik! Akkor az integráció folyamata végbemegy benned.

Brahmacharya (ejtsd: brahmacsarja) - Szó szerint azt jelenti, hogy valaki a realitás területén jár. A védikus hagyományban az élet első szakasza, amelyben valaki az önmegtartóztatást vállalja.

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

Az integritást kétféle módon kell értelmeznünk.

Az első rész, amikor az elme küszködő részeit egyesítjük. Lásd, az élet egésze elfecsérlődik az elme ingadozásaiban! Ha egy ösvényen haladhatsz, akkor kitartasz mellette. Például, tegyük fel, két úton lehet eljutni Bangalore-ba. Az egyik 30 kilóméternyi, míg a másik 30,000 kilóméter hosszú. Ingadozol a kettő között, melyiket válaszd. Ha választasz egyet és elindulsz rajta, akkor eljutsz Bangalore-ba.

De ha továbbra is ingadozol, ha egyiken mész fél óráig, azután meggondolod magad, és a másikra térsz egy másik fél órára, mi fog történni? Soha nem érsz Bangalore-ba! Ha legalább eldöntöd, hogy a 30,000 km-nyi utat választod, el fogsz jutni Bangalore-ba még akkor is, ha egy évre van szükséged rá! De ha továbbra is ingadozol a két út között, még harminc év után sem jutsz el Bangalore-ba.

Még akkor is, ha a választott út téves, aki integritással halad, az végül automatikus módon rátalál a helyes útra. Eléri, amit el kell érni. Kétféle embertípus létezik a földön: aki integritással él és aki integritás nélkül él, ennyi az egész! Egy ember felmérésének mércéje nem az, hogy milyen úton haladt, hanem hogy integritással élt-e.

Az integritás az az erő, hogy a hited szerint élj, történjen bármi.

Másodszor, az is integritást jelent, hogy nem engedjük, a külső behatások feloldjanak bennünket. Az a képesség, amellyel nem hagyjuk, hogy integritásunkat megváltoztassák, vagy nem hagyjuk magunkat elveszni a belső konfliktusokban vagy külső behatásokban. Aki integritással él - még akkor is, ha a vonatállomáson hal meg -, azzal az elégedettséggel fog meghalni, hogy teljes mértékben élte életét. Aki integritás nélkül él - még akkor is, ha a legjobb kórházban hal meg -, elégedetlen lesz. Egy emberi élet minőségének mércéje az, hogy milyen mértékben élt összhangban azzal, amit ő életnek érzett. Például, ha ő egy ateista, és szigorúan istentagadó életet élt és úgy is halt meg, nincs semmi gond. Eléri az igazságot! A kitartó ereje, amint mélyebbre és mélyebbre hatolva kutat, megmutatja számára az igazságot!

Az élet lényege az elme integrálása. Határozd el hogy mindig azt mondod és teszed, amit helyesnek érzel! Akkor egy hatalmas tisztánlátás és meggyőződés lesz a jutalmad mind a belső világban, mind a külvilágban.

Szvámi Vivekananda élettörténetében meséli hogy mestere, Rámakrishna Paramahamsza*amikor meghalt, ráhagyta a missziója felelősségét. Ugyanabban az időpontban halt meg Szvámi Vivekananda édesapja aki szegénységben hagyta a családot. Szvámi Vivekananda volt a család egyetlen reménye. A családja és a világ megmentése között kellett döntenie. Senki nem ismerte el a missziót amiről ő beszélt. Gyönyörűen mondja, 'Ugyan ki adna hitelt egy fiatal gyerek képzeletének?' Végülis egy fiatal fiú volt még!

Rámakrishna Paramahamsza - Az hindu Nyugat-Bengália területéről származó megvilágosodott mester. Szvámi Vivekananda volt legközelebbi tanítványa.

AZ INTEGRITÁS EREJE A VÉGSŐ SZABADSÁGOT ÉS BOLDOGSÁGOT HOZZA EL.

Azt a pár napot 'leírhatatlan pokolként' élte meg. Egy kis csoporttal együtt élt minden pénz nélkül, csak egy dolog állt rendelkezésére; az integritás, hogy az életet aszerint élje, amiben hitt, aszerint az élet szerint, amit mestere tanított. Tíz évvel később azt írta, 'Tíz éve nem voltam képes száz embert összeszedni, hogy a mester születésnapját ünnepeljük. Ma ötvenezren vagyunk!' A szannyasz erőteljes döntéshozatal arról hogy nem hagyjuk hogy a tudatalatti gátolja a tudatos elmét, valamint arról, hogy a mesterre és szavaira alapozzuk tudatosságunkat.

Szvámi Vivekanandát kétségbe vonták amiatt hogy elhagyta családját egy nehéz pillanatban. Gyönyörűen felelt erre, 'Hittem abban hogy Paramahamsza Rámakrishna tanításai értelmet hoznak Bharat és sok külföldi nemzetiség számára. Ez a hit segített felismerni, jobb elsőbbséget nyújtani annak, hogy ezek az eszmék ne vesszenek ki a világból. Ha egy anya és két testvér meghal, legyen az egy áldozat. Áldozat nélkül nem történhetnek nagy dolgok. Egy vérző szív oltárra helyezésével nagy dolgokat lehet elérni!'

Ilyen mértékű volt az integritása.

Akik azt mondták, hogy elhagyta családját, nem ismerik a tényeket. Teljesítette kötelességét azzal, hogy ellátta őket az alapszükségletekkel. Még a bíróságra is eljárt, hogy elintézzen egy jogi vitát, amivel szembe kellett nézniük.

Egy kis történet:

A japán polgárháborúk idején egy ostromló hadsereg érkezett a városba és irányítása alá vette azt. Mielőtt a hadsereg elérkezett volna egy bizonyos faluba, mindenki elmenekült, kivéve egy Zen mestert.

A főparancsnok kíváncsi volt, miféle ember ez a mester, tehát elment a templomba. A mester el sem ismerte a parancsnokot. Az nagyon mérges lett, mivel nem részesült a megszokott tiszteletben.

Elővette kardját és azt kiáltotta, 'Te őrült! Nem látod, hogy olyan ember áll előtted, aki keresztül döfhetne téged egy szemrebbenés nélkül?'

A mester higgadtan azt kérdezte, 'És te nem látod, hogy olyan ember előtt állsz, akit keresztül lehet döfni és a szeme sem rebben?'

Az integritás ereje a végső szabadságot és boldogságot hozza el. Szabadsággal és boldogsággal nem létezik a félelem sem a belső világban, sem a külvilágban!