Halott Szabályok szemben az Élő Intelligenciával🔗

Az idő múltával a legtöbb szabály, amelynek volt bizonyos jelentése annak idején, jelentéktelen, vak szabállyá válik.

A Hindu - az elektromos áram bevezetése előtt - a szabászok és varrók kézzel dolgoztak, gyenge fényű lámpás mellett. Tehát naplemente után már nem varrtak, mert a gyenge fény kárt okozott volna a szemükben. Ez a munka mindig a nappali órákhoz volt idomulva.

De még manapság is a Hindu az idősebb emberek a háznál azt mondják, hogy nem jó dolog naplemente után varrni! De ennek a szabálynak a valós oka már egyáltalán nem létezik! Elektromos áram és megfelelő fény áll rendelkezésre. A szabály egy szokássá vált, még az eredeti céltól való elválása ellenére is.

Egy kis történet:

Egyszer egy ejtőernyős televíziós interjúban vett részt. A riporter így szólt, 'Az Ön élete igazán kalandos lehet.'

Az ejtőernyős azt válaszolta,'Igen, vannak félelmet keltő pillanatok.'

A riporter azt kérdezte, 'Mi volt élete legagasztóbb élménye?'

Az ejtőernyős válasza így hangzott, 'Amikor egy ház füvére szálltam le, és megláttam egy táblát amin ez állt, 'Gyepre lépni tilos!'

Amikor nem rendelkezel megfelelő intelligenciával vagy megértéssel, minden dolog vakon követendő szabállyá válik számodra.

Ha megfelelően értelmezed a dolgokat, bármely helytálló szabály a boldog élethez szükséges, barátságos technikává válhat. A szabályok és a szertartások igazából egyfajta technikák a megvilágosodásodhoz. Amikor a megvilágosodást említem, egy korlátlanul boldog, tisztánlátással teljes életet értek rajta. Természetesen, ha igazán mélyen rajta vagy, a megvilágosodás végső állapotát érheted el.

Egy kis történet:

Egy vasúti alkalmazott egy vonaton történt gyilkosságról tett jelentést, 'A gyilkos belépett a fülkébe, és többször megszúrva végzett aldozatával. Ezután a szemközti ajtón keresztül kiugrott a sínekre - megszegvén a vasúti szabályokat.'

Megfelelő értelmezés nélkül az egészből félreértés származik, és következésképpen az ostoba cselekedet. Az igazi magyarázattal rendelkezve megérted, hogy bármely szabály létének alapja az, hogy te és a körülötted lévők boldog életet éljenek.

Amikor a szabály lényege világos, nem okoz gondot a követése. Ha ilyen módon követed a szabályt, tetteidben csak jóindulat lesz és boldogan fogod azt teljesíteni. De ha a szabály alapja félreértett, akkor minden tévesnek bizonyul, az élet maga pedig unalmasnak és élettelennek tűnik.

Vedd például a meditációt! A meditáció arra szolgál, hogy belső világod felé irányulj, tekintet nélkül a külvilág zajaira és szituációira. Láttam, hogy néhányan - mielőtt elkezdenék a meditációs gyakorlatot - először igyekeznek zajmentes teret teremteni maguk körül. Mindenkit csendre intenek. Szinte befagyasztják a másikat csak azért, mert ők meditálni akarnak.

AZ EREDETI BŰN, AZ MAGA A BŰNTUDAT

Amikor a lényeg elmarad, a dolgok vakon követett szertartássá válnak. A lényeget nem látod és zavart keltesz!

A szabályok eredetileg egy harmónikus életvitelhez készültek, megértve, hogy ha te nem ölsz meg és én nem öllek meg, akkor mindketten boldogan fogunk élni. Ez volt létjogosultságuk alapja. De az idő múltán normákká váltak.

Minden szabály célja a boldog és harmónikus életvitel volt, de amint a szabályok megfelelő értelmezés nélkül válnak részeddé, bűntudatot keltesz. Mindaddig, amíg jól értelmezve követed a szabályokat, boldog leszel. Amint a szavaknak tulajdonítasz jelentőséget és nem az alapcélnak, akkor bűntudatot keltesz.

Amikor el akarod kerülni a törvényt, mit teszel? A törvény szavaiba kapaszkodsz, és elfelejted azok alapját. Ezután kitekered a szavakat, és elkerülöd a törvény betartását. Amikor a szavakba kapaszkodsz, csak egy bürokrata vagy, aki nem érti a lényeget. Csak akkor tudsz egy értelmes, bűntudat nélküli lénnyé válni, ha képes vagy a lényeget alapul venni.