Mi az Ártatlanság?🔗

Az ártatlanság a belső világ tisztaságát jelenti, amelyet nem befolyásolnak a gondolatok vagy a bevésett emlékek. Kereken kimondom, annak ellenére, hogy nem fejezed ki érzelmeidet, haragot, mohóságot, vágyat, de azok jelen vannak a belső világodban, akkor még nem vagy egy teljes és ártatlan lény. Talán a társadalom szempontjából tiszta vagy, nem több. Viszont, ha kifejezed haragodat, mohóságodat és vágyadat, de semmi nem érinti belső világodat, és ártatlan gyermek módjára élsz, akkor vedd úgy, hogy egy tiszta lény vagy!

Láthatod, hogy a gyerekek is megharagszanak. A gyerekek is ismerik a mohóságot. Személyiségüket legfőképpen a mohóságra építik. Éppen ezért vannak annyira az 'enyém' tudatában és őrzik azt éberen. Próbálj elvenni egy játékot a gyermektől! Úgy fog viselkedni, mintha az életét vennék el tőle. Sírni és kiabálni fog. Ez azért van, mert az egész személyisége az 'enyém' tudatán alapul. A gyerekek ismerik a mohóságot és a haragot, mégsem mondhatod őket tisztátalannak. Bármi amit tisztátalanságnak gondolsz, nem érinti a belső világukat. Leülnek játszani a játékaikkal, egy pár óra múlva félredobják őket és másfelé mennek. Semmit nem hordanak magukban. Belső világuk szép és tiszta.

Az ártatlanság egyenesen a belső világgal kapcsolatos. Semmilyen módon nem kapcsolódik a külvilághoz. A Shiva Szutrákban* Shiva megmutatja a módszert, hogyan lehet eljutni ehhez az ártatlansághoz. Ha követed Shiva életét, ahogy az a Hindu mitológia történeteiben van leírva, nem találsz semmilyen hagyományos, társadalmi ártatlanságot benne.

Shiva Szutrák – Shiva epigramma formában előadott tanításainak, mint technikáknak a gyűjteménye, amely magába foglalja a Vignana Bhairava Tantrát, Guru Gitát, Tiru Mandiramot, stb.

'SHIVA' A SZANSZKRIT NYELVBEN MAGÁTÓL ADÓDÓ JÓSZERENCSÉT JELENT.

De árad belőle a tiszta és abszolút ártatlanság. A hely, ahol él, nem áll közvetlen kapcsolatban tisztaságával vagy ártatlanságával. Shiva a temetkezési helyeken él, a lelkek társaságában, ott, ahol a testeket égetik.

A Shiva szó a szanszkrit nyelvben magától adódó jószerencsét jelent. Ez a magától adódó jószerencse, az energia, amely boldogságot teremt bárhol jár, bárhol jelenik meg, az ártatlan belső világából ered.

A védikus hagyományban írott szent szövegek az Upanishadok, amik a szanszkrit nyelvben a mester azon tanításaira utalnak, amelyeket a tanítványainak mondott miközben együtt ültek. 108 ilyen Upanishadról beszélhetünk. Ezek a megvilágosodás tudományának lényegét jelentik, amelyeket a védikus idők nagy mesterei hagytak ránk. Ezek közül az egyik, a Chandogya Upanishad* egy gyönyörű történetet mesél:

Egy Szatyakama nevű fiú egy mesterhez fordul a megvilágosodás ügyében. A mester négyszáz tehenet ad neki, és azt mondja, 'Vidd ezeket a teheneket! Menj velük az erdőbe és vigyázz rájuk! Amikor ezer tehén lesz a kezed alatt, hozd őket vissza hozzám!'

Szatyakama elindul az erdőbe a tehenekkel élni és várni, hogy szaporodjanak. Nagyon sok évre van szükség ahhoz, hogy a tehenek ezerré szaporodjanak. Mindezen évek alatt ő csak ül, nem beszél senkihez, csak a tehenekre ügyel.

Nemsokára elfelejti az emberi beszédet. A mély csendben, mivel nem lép kapcsolatba egyetlen emberi lénnyel sem, lassan elveszti a külvilághoz fűződő azonosságtudatát. Mire az ezredik tehén is világra jön, elfelejt számolni. Ő csak egyszerűen ül és vár egy gyönyörű eksztatikus érzéssel.

Végül egy tehén így szól hozzá, 'Uram, már ezren vagyunk. Már visszamehetünk a mesterhez.'

Azt válaszolja, 'Tényleg? Rendben van.'

Szatyakama eksztázisban van. Elfelejtette a visszavezető utat. A tehenek vezetik őt. A visszaút idején az állatok, a madarak, még a tűz is, amin az ételét készíti, a Brahman természetéről, az abszolút igazságról tanítja.*

Amikor Szatyakama visszatér a mesterhez, az ránéz és mosolyog. Azt mondja, 'Szatyakama, olyan kisugárzó vagy, mint aki ismeri az Igazságot. Ki tanított rá?'

Szatyakama elmondja neki, hogyan értelmezte az Igazságot az állatokon és madarakon keresztül, és megkéri a mestert, hogy tanítsa őt az Igazságra a saját szavaival.

A mester így szól, 'Te már ismered az Igazságot,' majd áldását adja.

A történet arról szól, hogy csupán a létezés során, hallgatván, amit a természet sugall, Szatyakama megvalósította önmagát az Igazságban, megvilágosodott.

A teljes mértékű ártatlanság a megvilágosodáshoz vezet.

Chandogya Upanishad - A főbb szent iratok, vagy Upanishadok egyik legősibb tagja.

Brahman - Az abszolút, a Kozmikus Tudat, a forma nélküli isten, stb. Mindaz, ami az egyetemes energiaforrásra utal, amelynek egy holografikus része a lélek egyéni energiája.