Akashik Iratokból a Születésről🔗

Őszentségén THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM keresztül olvasva

Ez az olvasmány az Akashik Irattárból a Születésről.

Nem létezik olyan dolog, hogy születés. Minden egyén víz csepp az óceánban, amikor mozog, a saját ösztönös intelligenciája révén azt képzeli, hogy megszületett és el van választva az Egésztől. Amikor megszabadul a hallucináció valóságos gyökerétől azt hívják megvilágosodásnak.

A születés nem történik úgy ahogy az emberek azt felfogják, mint különválás a Forrástól. A Forrás ugyanúgy megmarad létezni mint a rész része amely azt gondolja, hogy már levált a Forrástól. A Forrás teljes mértékben részt vesz a résszel együtt minden mozdulatban, minden tettben, minden viselkedésben, minden pillanatban mindent átitató áthatolási Jelenlétével.

A részvétel soha sem engedi meg a rész különválását az Egésztől. Így a rész ugyanúgy megmarad az Egész részeként. A születés, ahogy Ti azt tartjátok, nem létezik a Kozmoszban. Folyamatosan a működéseitek, vágyaitok különböző tudatossági állapotokat hoznak létre bennetek. Ezek miatt a megváltozott tudatossági állapotok miatt, mint a testi vágyakozás, harag, mohóság, félelem, féltékenység, versengés, szerelem, megfosztottság érzése, depresszió; ezek miatt a különböző tapasztalatok és kinyilvánulások miatt a rész azt érzi, hogy levált az Egésztől, azt állítja, hogy megszületett.

Így a születés éppenséggel nem történik meg ahogy ti azt gondoljátok. Amikor a test kijön egy másik testből azt nem lehet születésnek hívni. Csupán amikor az egyéni tudatosság érzi független létezését, a születés kezdődik. Születés a szenvedés kezdete, mivel a rész elfelejti forrásának létezését, kapcsolatát és közreműködését a Forrással.

Ahogy a forrás-kapcsolatot a rész elfelejtette, az illuzionált szenvedés életstílussá válik a születés pillanatától. A szültést nem lehet felfogni mint annak a testnek amit hordoztok a különválása egy másik testtől amit ti anyának hívtok, mivel ez nem okoz azonnal szenvedést az egyéni részben, mert az egyéni rész nem állítja, érzi hatásosnak, vesz részt az elképzelésben, hogy ő egyéni rész. Így az igazság létezik ahogy az van, annak ellenére, hogy a test különvált egy másik testtől amit anyának hívhattok.

Az a pillanat, amikor az egyéni tudatosság érzi, hogy a rész már többé nem működik közre közvetlenül az egésszel, az a pillanat tekinthető születésnek. Az a pillanat jelzi az egyén szenvedésének kezdetét. Ami lehet, hogy meghosszabbodik ha az egyén, az a rész érzi, hogy ő független létezés az egész létezéstől.

Amikor a rész megmarad mint rész, tovább folytatja többféle tudatállapoti formák alkotását, és a többféle tudatállapoti formák létrehozzák a kaleidoszkópikus megtapasztalását ennek a világnak annak az egyéni résznek a számára.

When the individual part realizes its mistake of remembering itself from the Whole, it relaxes into the Whole; that moment is called enlightenment.

Amikor az egyéni rész rájön a hibájára, hogy önmagát az Egésztől hogyan emlékezte, az belepihen az Egészbe; azt a pillanatot hívják megvilágosodásnak.

Őszentségéről