Miért szenvedünk?🔗

Szinte mindegyikünk keresztülment már szenvedésen életünk valamely szakaszán. Most tegyük fel, hogy megkérdezem tőled, "Miért választottad a szenvedést? Szükség volt arra, hogy szenvedj?"

Minden bizonnyal abszurdnak találnád ezt a kérdést! 'Választja bárki is a szenvedést?' Kérdeznéd tőlem. 'A szenvedés az csak történik velünk, ez minden. Mi nem tudunk mit tenni!'

Viszont az igazság az, hogy a szenvedés az egy választás! Ha én azt mondanám, hogy a szenvedésed nem igazi, akkor az igazságtalan és érzéketlen lenne, mivel számodra a szenvedésed az valódi. Sohasem adtál magadnak választási lehetőséget a nem-szenvedésre! Mégcsak azt sem tudtad, hogy volt választásod.

Kérlek, értsd meg: a szenvedés az nem az élet egy állapota; az az elme egy állapota. Az egy belső esemény nem pedig egy külső esemény! Az, hogy egy bizonyos szituációban szenvedsz-e vagy sem, az teljes mértékben azon múlik, hogy mit válsztasz, hogy hogyan kezeled azt a szituációt.

Most pedig, tudatosan vizsgáld meg a kérdést:

Mikor jön elő benned a szenvedés?

Amikor megbetegszel?

Amikor a szomszédod új autót kap?

Amikor a párod elhagy téged valaki más miatt?

Most tegyük fel, hogy eldöntöd, hogy elfogadod ezeket a szituációkat harag és bosszú nélkül. Ugyanúgy fogsz akkor is szenvedni? Elvégre abban nincsen semmi természeténél fogva fájdalmas, hogy a szomszédod kap egy új autót!

Még ha abban a pillanatban ott is van a fájdalom, amikor egy szerettünk meghal vagy elmegy, hiába kívánod, nem fog az elmúlni. Azáltal viszont, hogy elfogadod a pillanatot ahelyett, hogy annak ellenállnál, a szenvedésed szintjét automatikusan lecsökkented.

A szenvedés az mindig, MINDIG a jelen pillanatnak való ellenállásból születik. Amikor abbahagyod az ellenállást a szenvedésed is abbamarad!

Egy rövid történet:

Egy férfit aki kiesett egy második emeleti ablakból s csodálatos módon túlélte, meglátogatta az egyik barátja a kórházban. 'Nagyon fájt az esés?', érdeklődött illedelmesen a barát. 'Á nem, az esés az teljesen fájdalommentes volt. Csak amikor földet értem az fájt!', válaszolta a férfi.

Addig, amig mész az árammal, addig nincsen fájdalom, nincsen szenvedés. Amikor azonban az elképzeléseidet és elvárásaidat az élet útjába rakod, akkor annak folyásában akadályokat hozol létre. S gyakran, azok a védekezések amiket felállítasz, hogy a fájdalom elől elmenekülj, több szenvedést okoznak, mint maga az eset!

Mi a szenvedés oka?

Azt tudom mondani, hogy a szenvedés okának keresése maga a szenvedés oka!

Addig, amíg azt gondolod, hogy van valami rajtad kívüli ami a szenvedésedért felelős, addig továbbra is szenvedni fogsz. Azok legfeljebb érvek lehetnek vagy pedig kifogások a szenvedésedre, de teljes bizonnyal nem lehetnek a szenvedésed okai.

Egyik fontos dolog amit meg kell értened az az, hogy míg a fájdalom lehet elkerülhetetlen, a szenvedés, ami a fájdalomból ered az nem.

Például amikor megsérülsz, az biztosan fáj, de hogy milyen mértékben fogod a szenvedést választani a fájdalom miatt, az valójában a te választásod. Ez hozzáállás kérdése! A fájdalom lehet, hogy elkerülhetetlen, viszont a szenvedés az a te választásod. A szenvedés az nem az élet egy állapota. Az az elme egy állapota. Az nem az életed egy eseménye. Az egy eseményre való reagálásod.