A vezetői képesség az egy állapot nem pedig státusz🔗

Legtöbbünk a vezetői képesség státuszát eléri, az állapotát viszont nem.

Az állapot és a státusz az teljesen két különböző dolog. A státusz az a társadalomból jön. Az állapot az a belső tered kifejeződése. A vezetés az egyszerűen az egyén által meghozott tudatos választás, hogy szituációjára és környezetére való mély érzékenységét és éberségét a gyakorlatba átvigye. Amint a választás meg lett hozva, a belső tér automatikusan elkezd átformálódni s a helyes szavakat és tetteket elkezdi kifelé küldeni.

Nézz bele a saját életedbe. Mik voltak az okai annak, amikor az életed különböző időszakaiban felelősséget vállaltál? Ha ráderőltették, hogy felelősséget vállalj, akkor a félelem vezérel téged! Ha azért vállaltál felelősséget, mert valami jutalmat vársz, akkor a mohóság vezet téged!

Addig, amíg félelem vagy mohóság vezet téged, addig egy követő vagy! A vezetői képesség tapasztalata nem történt még meg benned. Amikor felelősségből kiindulva irányítasz, minden tetted vezetői képességet fejez ki.

Amikor a státuszt megragadjuk anélkül, hogy az állapotot megtapasztalnánk, akkor át kell szenvednünk magunkat az összes problémán ami a testületi világban általában létezik – személyi szinten lévő stressz és feszültség, fúrás a hátad mögött és politika a munkaközösség szintjén.

Az a probléma amivel a testületek szembenéznek az nem túl kicsi vezetői képesség, hanem rossz, éretlen vezetői képesség. Amikor az állapotra összpontosítasz s nem a státuszra, minden jó dolog ami egy vezető státuszával jár, az is természetesen hozzád fog folyni.