Szamszár és Szannyasz🔗

A szamszár szó szerint a 'világot' vagy az 'utat' jelenti. A mindennapi világban folytatott életünkre utal, mely a végtelen születések és halálok ciklusát okozza.

Kétféle módon haladhatunk bármilyen útról: vagy poggyásszal és emberekkel együtt, vagy egyedül. Az első esetben sokáig kell várnod. A második esetben elérheted célodat ebben a pillanatban.

A szannyasz azt a döntéshozatalt jelenti, hogy nem viszünk magunkkal poggyászt miközben haladunk az úton. Mindened meglehet, de nem kell magaddal vinned. Amikor nem hordasz semmit, akkor a Lét hozza el számodra, amire szükséged van az adott pillanatban. Ez a szannyasz!

Egy gyönyörű történet Buddha életéből...

Buddha tanítványai egy nap köréje gyűltek és arra kérték őt, hogy tanítsa meg nekik a szannyasz lényegét. Egy kis történetet mesélt nekik:

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

A SZANNYASZI AZ ÉLET ÓCEÁNJÁNAK ÁTKELÉSÉRE HASZNÁLJA A CSÓNAKOT. A SZAMSZÁRI MAGÁVAL VISZI A CSÓNAKOT AKKOR IS, AMIKOR MÁR NINCS RÁ SZÜKSÉG, MERT NEM TUDJA, HOGY IGAZÁN MEGVÁLHATNA TŐLE.

Egy ember magában élt egy szigeten. Hirtelen elfogta az az érzés, hogy el kell hagynia a szigetet. Nem volt csónakja. Tehát készített egyet gallyakból, ágakból, levelekből, és felhasznált bármit, amit talált. Nehéz úttal kellett megküzdenie, de valahogy eljutott a másik partra.

Buddha megkérdezte a tanítványokat, 'A másik part elérése után az embernek szüksége van-e a csónakra, vagy megválhat tőle?'

A tanítványok különböző válaszokkal álltak elő.

Buddha tovább folytatta a tanítást, 'A szannyasz embere megválik a csónaktól, mert tudja, hogy a jövőben a szükséglete szerint lesz ellátva. A szamszár embere megtartja csónakot, nehogy erőfeszítései kárba vesszenek, ha esetleg vissza akar térni!

A szannyaszi gondolatai a Lét felé irányulnak miközben vándorol. A szamszári miközben vándorol, azon gondolkodik, hogyan létezzen. A szannyaszi az élet óceánjának átkelésére használja a csónakot. A szamszári magával viszi a csónakot akkor is, amikor már nincs rá szüksége, mert nem tudja, hogy igazán megválhatna tőle. Ez a különbség. Nincs ebben semmi helyes vagy helytelen, ez csak két különböző életforma.

Hadd magyarázzam el a szannyaszt a karmával összefüggően, mivel a szannyasz a karma kimerítéséhez vezető rövid út!

A karma nem más, mint a múltadból származó beteljesületlen tettek összessége, amelyek újra és újra a születésre kényszerítenek azért, hogy beteljesítsd őket. A születés és halál ciklusának közvetlen oka. Arra késztet, hogy újra és újra szüless mindaddig, míg ki nem merül.

Három fajta karma létezik: szancsita*, prárabdha* és agamya*. A szancsita* karma a több életen át összegyűjtött beteljesületlen tetteidnek (karma) az egyenlege. A prárabdha karma a szancsita* karmának azon része, amelyet ebbe az életbe hozol, hogy kimerítsd. Minden alkalommal, amikor megszületsz, egy kis szancsita* részt hozol magaddal kimeríteni a prárabdha karmádként. Magába foglalja az összes beteljesületlen vágyadat, kívánalmadat, haragodat, félelmedet és hasonló dolgokat. A harmadik, vagy agamya* karma az új karma, amit ebben az életben hozol létre az új beteljesületlen tettek miatt.

Végső ponton erre a három dologra van szükség, hogy az összes karmát teljes mértékben kimerítsük. Először is, nem kellene új agamyát* létrehozni, mert csak hozzáadódik az egyenleghez, vagy szancsitához az élet végén. Másodszor, a prárabdha, amivel érkeztél, ki kell, hogy merüljön, vagy be kell teljesednie ebben az életben teljes mértékben, hogy semmilyen nyomot ne hagyjon. Harmadszor, a szancsita terjedelmét valamilyen módon meg kell semmisíteni, hogy születéseid száma lecsökkenjen.

Szancsita - Összegyűjtött karmák egyenlege, amelyből választunk egy néhányat, hogy magunkkal hozzuk ebbe az életbe, prárabdha karma formában.

Agamya - Azon tettek összessége, amelyeket valaki szabad akaratából folyamatosan végrehajt, miután megszületik a földön. Ezek nem igazi vágyakból születnek, hanem másoktól megfigyelt, kölcsönvett vágyakból.

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

Ez úgy jön létre, hogy az életed során beteljesül a prárabdhád, és nem gyűjtesz agamyát.

Ha a prárabdha a megfelelő módon merül ki, nem keletkezik agamya. Az az intelligencia, amely gondoskodik az agamya megfelelő kimerítéséről, gondoskodni fog arról is, hogy ne alakuljon ki új agamya. A szancsitát csak a megvilágosodott mester kegye merítheti ki.

Most világosan értsd meg: ha a prárabdhád fantáziája az intelligenciádnál nagyobb mértékű, akkor a szamszár (családi élet) útja a megfelelő számodra! Ha a prárabdhád fantáziája kisebb mértékű, mint az intelligenciád, akkor a szannyasz a megfelelő út számodra! A szannyasz útján intelligenciád győzelmet arat a prárabdhád felett, ellenőrzése alá vonja és kimeríti azt. A szamszár útján az élet tanít meg téged arra különböző módon, hogyan merítsd ki a prárabdhád a születések milliói során.

Patanjali a Jóga Szutrákban* a megvilágosodáshoz vezető nyolc részből álló utat írja le. Mind a nyolc részt egyidőben kell követni. Három rész a nyolc közül a pratyahára, dharana és a dhyána. A pratyahára azt jelenti, hogy az elmét belső terünk felé irányítjuk, függetlenítve az öt érzékünktől. Ezt követi a dharana, vagyis elolvasztani az elmét a belső Lényben. A harmadik a dhyána, vagyis a meditáció.

Akkor tudjuk függetleníteni az elmét az öt érzéktől, amikor az elme maga feloldódik a belső Lényben! Például, képes vagy elmozdítani a lábadat a létra alsóbb fokáról, amikor megtaláltad a magasabb fokát a létrának, nemde? A fa alacsonyabb ágáról a magasabbra rugaszkodhatsz, amikor megkapaszkodtál a magasabb ágban. Azt hisszük, hogy csak a világbeli dolgainkról való lemondás után juthatunk el Istenhez. Nem igaz! Az igazság, hogy Istenhez való eljutás után rázhatjuk le magunkról igazán a világbeli dolgainkat. Csak amikor megtapasztaltad nithyanandát - a korlátlan és végtelen boldogságot -, akkor vagy képes lerázni magadról mithyanandát, a világbeli fantáziáidat.

EGY SZANNYASZI ELMÉJE MINDIG BOLDOG. AMIT KAP AZ ÉPPEN AZ, AMIT KÍVÁN.

Ha képes vagy tudatossá válni és erőteljesen a magasabb létrafokba kapaszkodni, talán hamarabb elengeded az alacsonyabb létrafokot. Ezt a tudatosságot hívják szannyasznak. Ez a megértés folyamata, amelyben a magasabb fokra lépsz és elhagyod az alacsonyabbat. Amint haladsz, a lemondás lesz a melléktermék. Mert rájössz, ahhoz, hogy feljebb mássz, nincs szükséged másra, mint saját magadra! Bármi, amit magaddal viszel, csak megnehezíti a mászást.

A szamszári azért mozog, hogy fantáziáit hajkurássza. Azért megy különböző helyekre, hogy lássa a Lét gyönyörűségét. A szannyaszi már eleve mindent isteninek és gyönyörűnek lát maga körül! Az ő fantáziája az, amit lát! Amikor egy szamszári elkezd maga felé fordulni akkor szannyaszivá válik. Amíg el nem éri az égető szükségletet erre, jobb ha folytatja, amit addig csinált. Egy szannyaszi elméje mindig boldog. Amit kap, az éppen az amit akar. Mindig a hálás elfogadás hangulatában él. Egy szamszári elméje túl sok konfliktussal van teli. Továbbra is azt próbálja elérni, amit ő akar. Az intelligencia segítségével a szamszári ráébredhet az igazságra: amit kap, az épp az, amire az adott pillanatban szüksége van, és épp az, amire a végső beteljesedéséhez szüksége van.

Jóga Szutrák - a megvilágosodott mester, Patanjali (ejtsd: Patandzsali) által a jógáról íródott könyv.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

A szamszári az anyagi dolgokkal törődik, és az életet korlátolt formában éli. A szannyaszit a halál érdekli - mindannak a halála, ami nem ő, az egó, a birtoklási vágy, kívánalmak, harag, félelem, féltékenység és az elégedetlenség. Tudja, hogy ő mindezen túl létezik. Minden kihívása megtalálni, ami mindenen túl létezik, mert ha egyszer meglelte, akkor megtalálta a létra magasabb fokát is és elrugaszkodhat az alacsonyabb fokról, ahol ezen érzelmek és anyagi dolgok állandó huzavonája zajlik.

Szannyasz a válasz keresése arra a kérdésre, 'Ki vagyok én?' Egy szannyaszi összes energiáját abba fekteti, hogy felfedezze a választ erre a kérdésre. Ha az emberek megkérdezik, 'Ki vagy te?', általában azt feleled, 'Én ennek és annak a gyereke vagyok, Én egy mérnök vagyok, tanár vagyok.' De ezek a szavak csak a világgal való kapcsolatodról beszélnek. Ha nem lenne világ, akkor ki lennél?

Híres megvilágosodott mesterek, akik a világ vallásait alapították, mindig azt ismételték, 'Aham Brahmasmi', amely azt jelenti ' Én AZ vagyok' a hindu hagyományban, vagy 'Légy nyugodt és tudd, hogy Isten vagy!' a keresztény hitben, vagy Anal Haq, amelynek jelentése 'Én vagyok az Igazság' az iszlám hagyomány szerint. Az emberi élet lényege, hogy megtapasztald isteni mivoltodat.

Amint ezt a lényeget megtapasztalod, a nagy mesterek által említett belső boldogság kezd kialakulni benned. Akkor megérted, hogy a külső világ az egy gyönyörű színpad, ahol az isteni komédia játszódik. Minden világbeli nehézségtől mentes, abszolút szabadság létezik benne. Te teszel és mégse teszel, te beszélsz, mégse beszélsz. Te sírsz és mégsem sírsz. Belső világodat nem érinti semmi. 'Végtelen boldogságban' élsz, aminek neve - nithya ananda.

Az a gond, hogy az emberek azt hiszik, a szannyasz akadály az élet előtt. Azt hiszik, hogy a szannyasz komolyságot jelent. Nem! A szannyasz egyfajta optimális életminőség. A komolyság soha nem vezet arra, hogy az életet a teljes potenciáljában éljük. Csak az őszinteség és a nevetés segíthet. A nevetés a legnagyobb spirituális tulajdonság.

Egy mester leült a tanítványaival áradó érzelmi hangulatban, így tanítványai elhatározták, arról fogják őt kérdezni, milyen szakaszokon kellett átjutnia, hogy elérje az Isteni mivoltát.

A mester elkezdte gyönyörűen magyarázni...

'Isten először kézen fogva vitt engem a Tettek Földjére. Néhány évig ott maradtam. Ezután Isten visszatért és elvitt engem a Siralmak Földjére. Mély bánatokat éltem át, de végül túlestem rajtuk. Boldog voltam. Ezután úgy találtam, hogy Isten a Szeretet Földjére helyezett. Égető érzelmeken mentem keresztül és végül alaposan megtisztultam. Ezután a Csend Földjére vitt engem. Ott megtanultam az élet és a halál rejtélyeit.'

A tanítványok azt kérdezték, 'Mi volt kihívásod utolsó szakasza?'

A mester így felelt, 'Egy nap Isten azt mondta, Ma a szívem közepébe vezetlek... és elvitt engem a Nevetések Földjére.'

A szannyasz az alapenergiád. Hogyan lenne az akadály bármi előtt?

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

A szannyasz energiájával mindig fiatal vagy. A szannyasz energiájával készen állsz az élet kihívásaira.

Az emberek azt kédezik tőlem, 'Miért nem folytathatjuk a szamszár életet a szannyaszi tudatosságával?' Lásd, az ember természete olyan, hogy amíg egy határozott döntést nem hoz, nehéz megteremtenie az állandó tudatbeli átalakulást. A szannyasszal egy tudatos döntést hozol, hogy átalakítsd a tudatod. A szannyaszz az egy tudatos döntés. Ezért van szükség a fogadalomra. A tudatos döntés során az éberség folyamatossága lesz biztosítva. A folyamatos éberség csökkenti a visszacsúszás esélyét. E nélkül semmi nem köti az egyént, hogy az úton tartsa magát. Könnyen lecsúszhat.

A szannyasz során ugyanazt fogod tenni, amit eddig, de sokkal jobb módon. A szannyasz során megfigyelője leszel mindennek. Egy megfigyelővé válsz. A megfigyelés miatt egy rés keletkezik közted és a másik személy közt. Ezt a rést félreértik és 'lemondásnak' veszik. Ha észreveszed, a rés azelőtt nem létezett. Mindenki fojtogatta a másik egyént. Most a rés létezik. A rés nem egyenlő a távolság résével, hanem az éberség résével.

A szannyasz azt is jelenti, hogy nem élsz tovább a belső nő vagy belső férfi terhével. Mit jelent a belső nő vagy belső férfi fogalma? Nem mást, mint az elméd rejtett kéjét, a fantáziákat, amiket elmédben kialakítottál. Shiva mondja gyönyörűen a Tantrában*, 'A férfi, aki elhagyta magában a nőt, az szannyaszi még akkor is, ha családban él. 'Ezzel ellentétben, ha egy szannyaszi elméjében léteznek a nővel kapcsolatos gondolatok, akkor nem lehet szannyaszinak hívni. Ez a mércéje, hogy egy férfi szannyaszi-e valójában.

EGY SZANNYASZI FELELŐSSÉGET VÁLLAL A LÉT EGÉSZÉÉRT. NEM ISMER KÜLÖNBSÉGET A CSALÁDJA ÉS A VILÁG KÖZÖTT.

Buddha tanításaiban, a Négy Fő Igazságban, a második igazság a szenvedés okairól beszél. Azt vallja gyönyörűen, hogy a szenvedés oka az élettől minden pillanatban elvárt követelmények sorozata. Ez olyan, mint azt várni a banánfától, hogy mangót teremjen! Megértjük ezt a szokást, amikor éberré válunk.

Ezen túl, a megfigyelés során észreveszed, pontosan hogyan mennek végbe a a kapcsolatokban zajló eljárások. Látod, hogy az elvárások milyen módon irányítják a dolgok egészét. Látod mindenben a végső okot.