Spiritualitás – Út az Ártatlan Engedelmességhez🔗

A híres mondás szerint, 'Ha aggódsz, akkor biztosan nem imádkoztál. Ha imádkoztál, akkor pedig ne aggódj!'

A spiritualitás az egyenes út ahhoz, hogy átadjuk az aggodalmat és szabaddá váljunk. Ez egy hatalmas megkönnyebbülés a modern ember számára. Ez egy bizonyított tudomány. A mai tudomány és tudás világában a lény hívó szavát együttérzéssel és azonnal kell meghallgatni. A spiritualitás az út ehhez. A spiritualitás visszaadja a kozmosznak a neki járó szent és misztikus jelleget. Emlékezteti az embert arra, hogy nem ő a legnagyobb teremtmény a földön. Emlékezteti őt arra, hogy a Lét erőteljes energiája áthatja az egész világegyetemet. A nem-tudást és az ártatlan átadást hozza létre az elmében.

A spiritualitás az nem egy szertartás. Az a Léttel való elvegyülés tudománya. Ősi időktől fogva a világ minden vallása első dologként azt tette,

Gomukh - A Gangesz folyó forráshelye.

ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST

hogy létrehozott egy teret az istenségnek, hogy az az élet részévé váljon. Egy templom az egy olyan tér, ahol visszakapcsolódsz a kozmikus energiához és ellazulsz benne. Minden világvallás alapvető célja ez volt. Amikor ez a kapcsolódás megtörtént, az egy boldog térré alakult az ember lelkében. A vallás az egy tiszta lépcsőfok volt a spiritualitáshoz.

Amikor az ember csak a tudományt hajszolja, akkor túlzottan tudálékossá válik, mert a felfedezései és találmányai úgy tűnnek, mint az ő saját találmányai. Úgy tűnik, hogy minden az ő értelme körébe rendeződik. Ezzel ellentétben a spiritualitás életben tartja a kozmosz misztériumát. Egy szerény engedelmességet alkot az életerő irányában, amely hatalmasabb az értelemnél. Emiatt van, hogy a spiritualitás képes arra, visszanyerd az ártatlanságot.

Egy azonnali szükség van arra, hogy engedelmeskedjünk a kozmikus erőnek, és lecsillapítsuk az értelmet. Az engedelmességgel friss intelligencia születik, amely a kozmikus tudatnak tulajdonítja minden tevékenység központját. Akkor az ember nem fog félni a mérhetetlen kozmosztól, hanem egyszerűen összehangolja magát vele mély hittel, szeretettel és eksztázisban.

Bharat legnagyobb szentjei, akik rendelkeztek azzal az akarattal, hogy a kozmosz feleljen számukra szerető módon, a spiritualitáson keresztül érték el mindazt.

Élt egyszer egy ember, Muruganar, aki Shiva szenvedélyes hívője volt. Mindennap, hajnal előtt a folyó hideg vizében fürdött, virágot gyűjtött a fákról, mezőkről, a folyópartról, a futónövényekről, hogy a templombeli Shiva bálványnak füzért készítsen belőle.

Mindennap elsétált a templomhoz, ügyelve minden lépésére, nehogy megzavarja a virágokat a füzérben! Miután felajánlotta őket az istenségnek, hosszú órákon át szent strófákat szavalt.

Azt mondják, elérte a megvilágosodást, egyszerűen ezen az ártatlan imádaton keresztül.

Ma úgy tisztelik, mint a 63 szent, vagy Nayanmar*-ok egyikét, aki elérte a megvilágosodást az ártatlan isteni imádaton keresztül.

Akik megtagadják a spiritualitást, azok még nem ízlelték annak az átalakító hatású édességét. Ők azok, akik azt hiszik, a spiritualitás komolyságot jelent. Nem! Az Isten az mindig a boldogság megtestesítője, akkor hogyan lehet a spiritualitás egyenlő a komolysággal? Az ember tette azt komollyá, mivel lealacsonyította a köznapi szertartások szintjére.

Mestereink még azt is meghatározták, melyik az alkalmas időpont arra, hogy lényünk mélyebb területeivel teremtsünk kapcsolatot az imán keresztül. Azt mondták, a jó időpont a kora reggel. Mi ennek az oka? Az értelem kipihente magát az éjjel és reggel még nem kezdett el tevékenykedni. Amikor a spiritualitást ebben az időpontban gyakoroljuk, akkor az nagyobb hatással van az elmére. A behatás akkor történik, amikor az elme még friss és ártatlan, amikor még nem kezdte el rágcsálni az értelmet. A nagy mesterek nem semmiért ajándékoztak meg bennünket a spiritualitással.

Nayanmarok - Shiva megvilágosodott mester 63 tamil hívő szentje, akiknek életét a Periya Puranam könyv tárgyalja.

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

Amikor a szándékot megértjük, a spiritualitás egyenes úttá válik ahhoz, hogy visszanyerjük az ártatlanságot és a bizalmat.

Egy kis történet:

Egy este a gazda a piacról hazamenet azt vette észre, hogy hiányzik az imakönyve. Kocsija kereke éppen az erdő közepén esett le, és sajnálkozott, hogy ezen a napon nem tudja elmondani imáit.

Tehát kitalált egy imát az Istenhez. Hangosan beszélt, 'Ó, Isten, egy ostobaságot követtem el! Ma elfelejtettem magammal hozni az imakönyvet. Az emlékezőtehetségem pedig olyan rossz, hogy képtelen vagyok egyetlenegy imára a könyv nélkül. Tehát ezt fogom tenni. Elismétlem ötször, nagyon lassan az ábécé betűit, és te - mivel ismered az összes imát -, légy szíves, rakd össze a betűket, amelyek az imákat képezik és amikre én nem emlékszem!'

És aznap Isten így szólt az angyalaihoz, 'Az összes mai nap hallott imáiból, kétségkívül ez volt a legjobb, mivel szívből jött, egyszerű és őszinte volt.'

A spiritualitás egyenlő azzal a megnyílással, amely az ártatlanságot akarja kifejezni, annak a legtisztább formájában. Az ártatlanság maga az egy ajánlás Istennnek. Az ártatlanság maga a legnagyobb ima Istenhez.

A vallás az magában helytálló, és nem pedig a belőle gyártott hitek miatt. Minden vallás az azt megalapító nagy mester mély spirituális élményének eredménye. Amit ők átéltek, azt vallásként nyújtják át az emberiségnek, amelyen keresztül ők is megtapasztalhatják ugyanazt. A szándék soha nem volt ettől eltérő. Ha ezt megértjük, akkor bárki gyakorolhat bármilyen vallást. Ez a szépsége az összes eredeti vallásnak.

Ugyanez igaz amikor a mester közelében vagy. Légy az ártatlan átadás hangulatában! Amikor ártatlan vagy és imával teli hangulatban akkor a mester csendje behatol lényedbe. A csend vallása a legnagyobb vallás. Az a nagy mesterek és a nagy tanítványok vallása. Az az igazi spiritualitás is.

Felejtsd el a Ravaszságot, és Légy Közvetlen!

Amikor Szatyakama történetét meséltem egy csoportnak, valaki azt kérdezte, 'Szvámidzsi, talán ezek a technikák a magasszintű lelkek számára szolgálnak? Ebben a történetben a tanítvány megvilágosodik, amikor a mester egyszerűen megáldja. Biztosan egy magasszintű léleknek kellett lennie, hogy ez megtörténhessen.'

Azt feleltem ennek a személynek, 'Nem, az nem magasszintű lelkeknek való. Az a nagy mértékben ártatlan lelkeknek való!' Értsd meg ezt! A magasszintű lényeknek nincs szüksége technikákra. Az ilyenfajta technikák, mint amit Szatyakama kapott, azon ártatlanok számára szolgálnak, akik belefáradtak a ravaszságba. Értsd meg a kifejezést: belefáradtak a ravaszságba! Mi a ravaszság? Az intelligencia ellentéte. Vagy ravasz vagy, vagy pedig intelligens; soha nem létezhet a kettő együtt. A ravaszság a sebezhetőség ellentéte is. Amikor ravasz vagy, akkor nem lehetsz nyitott. Amikor sebezhető vagy, akkor olyan tiszta vagy, mint egy gyermek.

Egy gyermek képes intelligens és ártatlan lenni egyszerre.

A SZÁMÍTGATÁS JÓ A SZÁMTANHOZ, DE NEM JÓ A LÉNYNEK.

Idővel az intelligenciája növekszik, de az ártatlansága irányt változtat a ravaszság felé. Ekkor már nem tiszta többé. A társadalmi feltételekhez kötés teszi azt, hogy az ártatlanság a ravaszság felé fordul. A gyerekek ártatlanok maradnak, ha magukra hagyják őket. De annyi mindent tanítunk nekik, hogy társadalmi állatokká válnak. Értsd meg ezt! Nagy a felelősségünk abban, hogy úgy neveljük gyermekeinket, ne váljanak ravasszá.

Khalil Gibran, a költő így szól gyönyörűen a gyerekekről.

Nyújthatsz szeretetet nekik, de nyújtsd a gondolataidat,

Mivel nekik megvannak a saját gondolataik.

A ravaszság megosztást jelent. Az egy állandó számítgatás. Gátolja a szabad és ártatlan kifejezőkészséget. Csak azt a kifejezésmódot ismeri, ami a számítgatásból származik. A számítgatás jó a számtanhoz, de nem jó a lénynek. Rossz okokból számítgatunk. Számítgatjuk-e valaha az áldásainkat? Soha! Egyszerűen magától értetődőnek vesszük őket.

A ravaszság az Egész megosztásával kezdődik. Az ártatlanság akkor vész el, amikor az elme megtanulja a megosztást. Amikor rátalál a fonalra, tovább folytatja, és az elme eltávolódik az eredeti ártatlanságától.

Két kisbaba volt a babakocsiban egymás mellett a sétaúton.

Egyikük a másik felé fordult és megkérdezte, 'Lány vagy, vagy fiú?'

'Nem tudom,' válaszolta a kisbaba.

Az első azt mondta, 'Én megmondhatom.' A ruhák alá kukucskált, majd előbújt és kijelentette,

'Te lány vagy, én pedig fiú.'

A lány kisbaba meglepődött és azt kérdezte, 'Honnan tudod?'

A válasz már készen állt, 'Ez egyszerű. Neked rózsaszín kiscipőd van, nekem pedik kék!'

Már korai időszaktól a gyerekeket a megosztásra tanítják azok, akik maguk a ravaszsággal küzdenek. A gyerek tudatán kívül vásárba bocsátja ártatlanságát a ravaszságért cserébe.

A ravaszság veszélye az, hogy mélyen gyökeret ver különböző irányban, és megszilárdul az egyén alapvető természeteként. A személy nem is lesz tudatában annak, hogy ő ravasz. Nem is lesz tudatában annak hogy minden magával való küzdelmének oka a ravaszsága.

Egyszer valaki eljött hozzám és elkezdte mesélni, 'Szvámidzsi, házasságon kívüli kapcsolataim vannak.' Azt kérdeztem, 'úgy gondolod, hogy ez helytelen?' Azt felelte, 'Igen, teljesen tisztában vagyok vele, hogy helytelen, amit teszek.' Azt mondtam neki, 'Akkor fejezd be!' Így felelt, 'Nem, csak te tudod megállítani ezt.' Azt mondtam neki, 'Hé, nem én vagyok az, akinek kapcsolatai vannak és meg kellene állítanom valamit! Te vagy az, és neked kellene döntést hozni és befejezni!'

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

Csendben állt előttem. Megkérdeztem tőle, 'Mit értesz azalatt, hogy nekem kellene megállítani? Azt, hogy vegyem el az autókulcsaidat, hogy ne tudj odamenni? Mit értesz rajta, hogy én állítsam meg?'

Ez a ravaszság. Azt mondta nekem, 'Nem, mivel átadtam magam neked, neked kell ügyelni rá!' Azt mondtam neki, hogy ez egy jó történet! Ezután azt mondtam, 'Épp most mondtad, hogy mindent átadtál nekem. Rendben van, akkor csak ülj itt nyugodtan és meditálj!' Azt kérdezte, 'Mi a szándékod ezzel, Szvámidzsi?' Én azt feleltem, 'Te mondtad nemrég, hogy mindent átadtál nekem! Akkor tedd azt, amit én mondok! Ne mozdulj innen csak ülj nyugodtan!' Arra ő nem volt képes!

Egy kis történet:

Egy nap a folyók összegyűltek és panaszt tettek a tenger ellen. Megkérdezték tőle, 'Miért van az, hogy mi friss és iható vízzel érkezünk hozzád, és te sóssá és ihatatlanná változtatsz bennünket?'

A tenger meghallván a panaszt, ellene visszaválaszolt,'Ne gyertek, akkor nem váltok sóssá!'

Ha nem állsz készen egy egyszerű megoldásra, akkor biztos lehetsz abban, hogy egy ravasz játékot folytatsz! Mindaddig míg bele nem fáradsz a ravaszságba, nem lehet rajtad segíteni. Nincs technika, amely segít rajtad, mert a ravaszságod tudja, hogyan kell megszökni minden egyes technikától. Az emberek hozzám fordulnak és azt mondják, 'Szvámidzsi, minden amit mondasz, az helytálló, de...' Értsd meg ezt! Abban a pillanatban, amikor kiejted a 'de...' szót előttem, az azt jelenti, hogy nem értettél meg! Amint azt mondod 'de', kész vége. Megpróbálsz elszökni a ravaszság útján.

Néhányan ezt mondják, 'Bármi, amit mondasz, igaz, de légyszíves, vegyél rá arra, hogy azt tegyem, amit mondasz.' Mit értesz ezen? Talán két vagy három emberrel kellene hogy állandóan figyeltesselek, hogy megtedd, amit kell? Felejtsd el a ravasz játékod, és automatikus módon nekikezdesz azt csinálni amit mondok! A ravaszság az egy bújócska amit magaddal játszol. Velem nem játszhatod. Rögtön tudom hogy hol bújkálsz. Nem kell mennem hogy megkeresselek. Tehát vedd észre, hogy csak magaddal játszol! Hozz egy magabiztos döntést, hogy teljes mértékben őszinte és valós leszel magadhoz! Csak ekkor leszel képes véget vetni a ravaszságodnak.

Amikor a ravaszság feloldódik, a valódiság és őszinteség nyer teret és hamar megvilágosodsz. A valódiság miatt képtelen leszel a pletykára. A pletyka a ravaszság elsőrendű kifejeződése. Amikor olyan ravasz vagy, hogy képtelen vagy valamit az ember szemébe mondani akkor elkezdesz a háta mögött beszélni.

Amikor véget vetsz a ravaszságnak akkor a közvetlenség virágzik benned. A közvetlenség az ellentéte a számításnak. Az intelligencia hozzáadva az ártatlansághoz közvetlenséget eredményez. A közvetlenség az nem más, mint az ártatlanságod kifejeződésének folyama. Az egy számításoktól mentes elmebeli állapot. Sahaja* a neve, amikor minden tehertől mentesen létezel, önmagad vagy. A teher az állandó számítgatás terhe.

Sahaja (ejtsd: szahadzsa) - Spontán isteni élvezet.

A HAMISSÁG PROBLÉMÁJA ABBÓL ERED, HOGY A TÁRSADALOM MINDIG AZT VÁRJA, VALAKI KÜLÖNLEGES LÉGY.

Értsd meg ezt, lehet hogy azt hiszed, a ravaszsággal sok mindent nyersz de az igazság az, hogy elveszíted az ártatlanságodat. Elveszíteni ártatlanságodat annyit jelent, mint elveszíteni az egész életed. Bármit elveszíthetsz de nem engedheted hogy elveszítsd az ártatlanságodat.