Az Összehasonlítás Hiábavalósága🔗

Buddha így szól, 'Minden csak viszonylatban létezik'. Feltételezd, hogy te vagy az egyetlen személy a földön, hogyan tudnád összehasonlítani magad? Hívhatnád-e magad magasnak vagy alacsonynak, csúnyának vagy szépnek, gazdagnak vagy szegénynek, okosnak vagy butának? Nem! Amikor nincs kivel összehasonlítani magunkat, akkor csak vagyunk!

Értsd meg, hogy a jelenlegi helyzetben sincs semmilyen mérce ahhoz, hogy valakihez hasonlítsd magad! Minden egyén egyedi.

Össze tudod hasonlítani az oroszlánt a lóval? Hasonlítjuk-e magunkat a virágokhoz, madarakhoz vagy hegyekhez? Akkor mi az értelme más emberi lényekhez hasonlítani magunkat?

Egy gyönyörű Zen történet:

Egyszer az egyik király egy mesterhez fordult, hogy olyan technikát tanuljon tőle, ami hozzásegíti ahhoz, hogy nagyobb hatalommal bírjon, mint a szomszédos királyok. A mester elé ült és előadta látogatása célját. A mester türelmesen figyelt a királyra.

Aztán azt mondta neki, hogy menjen a királyi kertbe, ahol egy rózsabokor és egy ciprusfa nő egymás mellett. Azt mondta a királynak, 'Ők a tanítóid. Ők képesek megtanítani téged arra, amire szükséged van.'

A király ellátogatott a kertbe, meglátta a két növényt, de nem tudott rájönni, mit is kellene tanulnia tőlük. Visszatért a mesterhez és azt kérdezte, 'Mester, mi a lényege annak, amit mond? Képtelen vagyok megérteni, mit és hogyan tudnának tanítani nekem ezek a növények.'

TE VAGY A LEGJOBB, MIÉRT HASONLÍTGATSZ?

A mester elvezette a királyt a növényekhez és elmagyarázta, 'Ez a ciprusfa hosszú éveken át a rózsabokor mellett növekedett. Soha eszébe nem jutott rózsabokorrá válni. Hasonlóképpen a rózsabokornak eszébe nem jutott, hogy ciprusfa legyen. Ha az ember lett volna a ciprusfa, akkor bizonyára összehasonlította volna magát a rózsával és irigy lett volna arra, hogy mennyi figyelmet kap az emberektől. Vagy, ha az ember lett volna a rózsabokor, akkor bizonyára irigyen nézte volna a ciprusfát, hogy az milyen nyugodtan áll, és nem kell elszenvednie a kínt, hogy az emberek egész nap szaggatják.'

A két növény fejlődött, mert összes energiájukat befektették, hogy saját növekedésükkel törődjenek ahelyett, hogy a hasonlítgatásra vesztegetnék azt.

Abban a pillantban, amint véget vetsz a hasonlítgatásnak, minden irigység eltűnik belőled. Inkább elégedetté válsz magaddal és hálás leszel a Létnek, amiért annyi mindent nyújtott neked és amiért egyedinek alkotott.

Ha irigységet érzel mások iránt, akkor szenvedni fogsz. Állandóan harcolni fogsz másokkal nyíltan vagy magadban. Ha valaki nevet, azt hiszed majd, hogy rajtad nevet. Ha valaki barátias a másikkal, magányosnak érzed majd magad és irigy leszel rá. Igazából arra vársz, hogy valaki fájdalmat okozzon neked. Az irigység, amit szabadon engedsz magadban, az olyan, mint a nyílt seb. Bármely tett, aminek nem célja, hogy megbántson, megérinti a sebet is, ami fáj.

Tehát amikor megsértve érzed magad, vedd észre, hogy egy sebed van! Ne hárítsd a felelősséget a másikra!

AMIKOR MEGSÉRTVE ÉRZED MAGAD, VEDD ÉSZRE, HOGY EGY SEBED VAN!

A sebnek be kell gyógyulnia, és az irigységnek fel kell oldódnia. Akkor senki nem tud megbántani. Légy tisztában vele, hogy senki nem tud megbántani téged a te szótlan beleegyezésed nélkül!

Összehasonlítod magad, mert úgy érzed, valamely ponton valamilyen módon hiányosságaid vannak. Őszintén szólva, fogalmad sincs az igazi, az egyedi potenciálodról! Ha lenne fogalmad róla, egy másodpercet sem töltenél azzal, hogy a külvilágban keresd a választ a kreatív és elégedettséget nyújtó élet módjára. Minden bizalom, intelligencia és lendületes energia, amire szükséged van, már eleve létezik benned. Benned van a lehetőség, hogy úgy élj, mint isten ezen a földön. Ne hidd el azokat a korlátozó dolgokat saját magaddal kapcsolatban, amit eddig elhitettek veled! Csak nézz magadba! Kísérletezz és fedezd fel az igazságot magadról! Akkor egyszerűen minden erőfeszítés nélkül kisugárzod majd ezeket a tulajdonságokat.