MÉG A LEGNEHEZEBB IDŐKBEN IS EGY SZANNYASZI AZZAL A TUDATTAL ÉL, HOGY AZ ÉLET AZ EGY PILLANATNYI MÚLÓ ÁLOM.🔗

Átalakult a viharfelhővé, amely elárasztotta a mezőket és falvakat.

Hamar úgy találta, egy nagy erő félrelökte őt, mire rájött, hogy az a szél volt. Úgy gondolta, 'Milyen hatalmas a szél, hadd legyek a szél!'

A széllé vált és nagy erővel végigfújt a háztetőkön és az erdőkön.

Egy nap talált valamit, ami nem mozdult, annak ellenére, hogy erőteljesen fújt rá. Egy hatalmas toronyszerű szikla volt az. Arra gondolt, 'Milyen erős ez a szikla! Szeretnék a szikla lenni!'

Ezután szikla lett belőle, mindennél erősebb a földön. De amint ott állt szilárdan, meghallotta egy kalapács hangját, amint az kemény felszínbe faragott, és átalakítva érezte magát. Azon gondolkodott hogy, 'Vajon mi lehet hatalmasabb egy sziklánál?'

Lenézett és meglátta a kőfaragót maga alatt a távolban!

Ez a történet világosan illusztrálja, hogyan gondolkodik mindig az elme. Amit még nem ért el, az mindig nagyobbnak tűnik, mint amit már elért A fű a másik oldalon mindig zöldebb. De amikor átjutunk a másik oldalra, mi történik? Azt érezzük, hogy a fű az ellentétes oldalon a zöldebb! Egyik dologról a másikra ugrunk, egyik vágytól a következőig, egyik nézettől a másikig, de ritkán vagyunk elégedettek.

A szannyasz világosan látja, hogy minden állandóan változik és minden gyönyörű úgy, ahogy az éppen létezik. Azt is tudja, hogy a szépség a megfigyelő tekintetében van elrejtve. Ezért kell először a látása megtisztításán dolgoznia. A szem a lélek tükre, tehát azon dolgozni az alapvető munkát jelenti. Ha a világot egy piros színű lencsén keresztül nézed, minden pirosnak fog látszani. Ha zöld színű lencsén keresztül nézed, akkor minden zöldnek látszik. Ha mindent tiszta szemmel látsz, akkor minden tisztának és gyönyörűnek fog tűnni. A Lét mindig is gyönyörű volt, de elfelejtettünk úgy tekinteni rá. A szannyasz egy döntés arról hogy tiszta szemmel nézzünk a világra.

Ha az élet állandóan változik, akkor miért akarjuk egy keretbe szorítani? Buddha mondja a Dhammapadában*, 'Az élet olyan, mint a villám villanása az égen.' Az élet múlandó. Akkor hová is igyekszünk? Egy lehetetlen feladatot akarunk teljesíteni. Feladatunk, hogy lássuk és élvezzük a dolgokat és tovább haladjunk. Minden a Lét múlandó kifejeződési formája, akkor hová fér itt az egó vagy a félelem vagy a kapzsiság? A szannyasz maga nem változtat meg semmit. Minden ugyanaz marad. De megváltoztatja annak a módját, ahogy a dolgokra tekintesz. A szannyasz létrejön benned. A szannyasznak nincs köze a külvilághoz.

A szannyasz egyenlő a hintó lovasának felébresztésével. Az emberi test olyan mint egy hintó, és a tudata a lovas. A lovas mélyen alszik és a hintó szabadon fut a lovak akarata szerint. Az öt ló az öt érzéknek felel meg, mindegyik a saját eszméjével, amelyek közül egyik sem az igazság.

Azok mind múlandó eszmék!

Dhammapada Buddha tanításai szöveges formában.

SZANNYASZ, A LEGMAGASABB TÉT

Még a legnehezebb időkben is egy szannyaszi azzal a tudattal él hogy az élet egy pillanatnyi múló álom! Egy teljesen másfajta siker és kudarc fogalmat hordoz magában. Nem viszi magával sem a sikert, sem a kudarcot, míg egy szamszári bárhová megy, magával viszi mind a sikert, mind a kudarcot. Itt kezdődik a probléma.