Értelmezz Ártatlanul!🔗

Amikor ártatlan vagy, egyszerűen élvezed a pillanatot. Ha megfigyeled az ártatlan embereket, akkor látod, hogy soha nem állnak elő nagy célokkal.

J. Krishnamurti - Elismert Hindu filozófus.

AZ ÁRTATLANSÁG ISMERI A CÉL NÉLKÜLISÉG SZÉPSÉGÉT.

Egyszerűen élvezik a pillanatot teljességgel és egyszerűséggel. Az ártatlanság megérti a jelen pillanatot, míg a tudás figyelmen kívül hagyja azt. A tudás csak a célt ismeri, míg az ártatlanság ismeri a cél nélküliség szépségét.

Ha félreteszed tudásodat, akkor készen állsz, hogy a jelent és az igazságot értelmezd. A jelenben van az igazság elrejtve. Az a gond, hogy a mai oktatási rendszer csak tudást tanít és azt, hogyan kell okosnak lenni. Nem az ártatlanság az oktatás alapja. Hol tanítanak ártatlanságot az egyetemeken?

Manapság minden hangsúly az okosságra helyeződik. A gyerekek elvesztik ártatlanságukat, kiszolgáltatva annak a feltételnek hogy a 'hogyan kell okosnak lenni' nevében szerzik a tudást. Idővel, mint ennek a kisfiúnak az esetében, még az ártatlanságot is arra használják, hogy az okosságot igazolják!

Egy apa az első alkalommal büszkén mutatta be fiát a hivatalbeli kollégáinak.

Amint minden kolléga a fiú köré sereglett, az apa azt mondta, 'Fiam, mondd meg nekik, hány éves vagy?'

A gyerek azonnal így felelt, 'Amikor otthon vagyok, akkor hét éves vagyok. De amikor a buszon vagyok, akkor csak öt.'

Ilyen módon nevelik a gyerekeket manapság. Arra nevelik őket, hogy mindenben használhatóságot keressenek. Az oktatás a saját hasznosságod alapján mér fel téged. De te nem vagy egyenlő a hasznosságoddal. Te a lényeddel vagy egyenlő. A lényt soha nem lehet felmérni. Csak az elmét lehet felmérni, és maga az elme az egy kitalált jelenség! A társadalom hozza létre ezt a jelenséget, amit az elmédnek hív, és eléd tartja, mint egy mérőlécet, amivel felmér téged. Ez az oka annak, hogy a tudás manapság annyira népszerű.

Egy kis történet:

Négy barát élt egy városban. Nagyon sok időt töltöttek együtt. Hárman közülük nagyon tanultak voltak. A negyedik nem volt annyira tanult, de bölcs igen.

Egy nap elhatározták, hogy elindulnak világot látni, megmutatni, mit tudnak és kenyeret keresni vele.

A negyedik barátnak nem volt mivel büszkélkednie, de kifejezte vágyát, hogy szeretne velük menni.

Az első barát azt mondta, 'Nem tudsz sok mindent. Ha velünk jössz, akkor feleslegesen meg kell osztanunk veled a pénzünket.'

A második barát azt mondta,,'Igen, ez igaz. Jobb, ha itthon maradsz.'

A harmadik barát kedvesebb volt. Így szólt,,'Együtt nőttünk fel mindezen évek során. Nem helyes azt mondani neki, hogy maradjon itthon. Velünk kell jönnie.'

Tehát négyen nekiindultak az útnak.

Egy sűrű erdőn keresztül vezetett az útjuk. Sok vadállatot láttak, és rengeteg izgalmas pillanatot éltek át. Hirtelen egy nap egy rakás állatcsontra bukkantak.

Egyikük azt mondta, 'Azt hiszem, remek alkalom ez, hogy próbára tegyük tudásunkat. Keltsük életre ezt az állatot!'

A másik kettő egyetértett, de a negyedik barát így szólt, 'Úgy érzem, hogy ezek a csontok egy nagy állat csontjai, és jobb, ha nem kísérletezünk ilyen dolgokkal.'

A három barát kinevette őt és gyávának nevezte. Azt mondták, 'Ha lenne egy kis tudásod,

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

olyan, mint nekünk van, akkor nem félnél ettől. Maradj nyugodtan és nézz bennünket!'

Hárman nekikezdtek a kísérletnek.

Egyikük olyan módon rendezte el a csontokat, hogy az egy megfelelő állati formának tűnt. Ezután néhány strófát szavalt, szent vizet öntött rá, és a csontok hirtelen egy csontvázat formáltak. Lenyűgözve álltak tudásuk hatalmától.

A második is nekilátott, még több strófát szavalt és még több szent vízzel locsolta azt, mire a csontváz hirtelen feltöltődött izommal, hússal, vérrel és szőrbundával. Egy oroszlán lett, és csak az életerő hiányzott belőle.

A barátok nem győztek ámuldozni.

A harmadik barát vállalkozott arra, hogy életet leheljen belé.

A negyedik barát megint figyelmeztette őket, de azok nem törődtek vele. Ő pedig lassan felmászott egy fára, és onnan figyelte a dolgot.

A harmadik barát életre keltette az oroszlánt.

Egy hatalmas üvöltéssel az oroszlán elkezdett feléjük indulni. Felnéztek a fára, keresvén a negyedik barátot, aki ott függeszkedett a fán, figyelve a jelenetet.

Az oroszlán hamar végzett velük.

A tudás az egy eszköz. Nem vezet közvetlenül az intelligenciához. Az csak egy eszköz. Amíg egy hatékony eszközként használjuk, amikor szükség van rá, addig minden rendben van. Csodálatos dolgokat művelhetünk vele. A hibát akkor követjük el, ha az egész életünket a tudás gondjaira bízzuk. Viszont az ártatlanság közvetlenül vezet a tiszta intelligenciához.

Az intelligencia képes értelmezni olyan dimenziókat, amelyeket az okosság figyelmen kívül hagy. Lehet, hogy az ártatlanság figyelmen kívül hagyja a tényeket, de megkaparintja az igazságokat. Amikor az okosság elvegyül az ártatlansággal, akkor születik az intelligencia és az ártatlanság ritka kombinációja. A tudás félretétele az ártatlanság javára egyenlő az intelligenciával. Nem azt mondom, hogy többé ne gyűjts ismeretet. Csak értsd meg, hogy a tudás nem helyettesítheti az ártatlanságot!

Amikor a falusi embereket megfigyeled, akik nem tanultak, meglátod, hogy tiszta intelligenciát mutatnak fel! Ezért úgy találod, hogy amikor egy helyben topogsz egy problémával, egy falusi ember minden nehézség nélkül fellép és kisegít téged. Az ártatlan intelligencia képes erre.

Manapság minden egyetem azon dolgozik, hogy az egyén intellektuális képességeit élesítse. Azt tanítják, hogyan váljunk hasznossá a társadalom számára, és hogyan legyünk termelékenyek vagy hatékonyak. Nincs semmi rossz a termelékenységben és a hatékonyságban, de ezek elérésének a folyamatában elfeledkezünk arról, hogyan kell ártatlannak és befogadóképesnek lenni. Elfelejtjük, hogyan kell megnyitni magunkat a kozmosz, a Lét előtt. Elfelejtjük, hogyan lépjünk összhangba a kozmosszal, hogyan egyeztessük a termelékenységet a kozmikus tervvel, amely az összes termelékenység forrása. Ez azért van mert a 'tenni' és a 'birtokolni' köt le bennünket, és elfeledkezünk 'lenni'.

Háromfajta lényeges állapotról beszélhetünk: lenni, tenni és birtokoni. Most éppen a tennitől a birtokolni felé mozdulunk. Állandóan 'teszünk' valamit. Megtanulunk valamit, és a tanult dolgot egy hasznos akcióba fektetjük. Akkor 'megvan' az, amit akarunk: pénz, kapcsolatok, kényelem és minden más. Akkor még több dolgot akarunk, vagy még jobb dolgokat akarunk, tehát folytatjuk a tevékenységet. Állandóan a tenni és a birtokolni között mozgunk. Ebben a folyamatban a lenni elfelejtődik. Az igazi ellazulásunk kulcsa a lenni állapotában van. Emiatt - bármennyire is tevékenykedünk vagy birtokolunk - továbbra is keressük a nyugalmat. Ezt az érzést hívjuk a 'lény hívó szavának'.

Ha tápláljuk a lenni állapotát és hagyjuk, hogy a tevékenység a lenni minőségéből eredően jöjjön létre, akkor nem kell sokat dolgoznunk a birtoklásért. Akkor az egyszerűen létrejön, mint melléktermék. Ez a Lét titka. De az egyetemek nem veszik ezt közvetlenül hasznosíthatónak a társadalom számára. Ez a gond. De ez az, ami az igazi hasznosságot kínálja minden egyén számára, és nemcsak a társadalom számára, de a kozmosz egésze számára. Mindig az Egészre kellene gondolnunk.

Az ősi Hindu egyetemeken, mint Takshila vagy Nalanda, a hallgatókat mindig a lenni szintjén készítették fel a tudásra. A külvilág információinak elsajátítása egyszerűen megtörtént, mint természetes következmény. Bharat mindig is arra összpontosított, hogy a lény ártatlanságát gazdagítsa, mert csak az vezethet a lény erősségéhez. Amikor a lény erős, bármi elérhető.

Paramahamsza Yogananda gyönyörűen fogalmazza meg a spirituális tanulmányok célját. Azt mondja, hogy a trilliónyi sejt a testben egyenként intelligens lény. Minden sejtben van egy DNS szubsztancia, amely magában foglalja az információt és az intelligenciát, hogy egy új testet és agyat hozzon létre. Ezt az alvó intelligenciát fel kell ébresztenünk azért, hogy az elme ne a szenvedés irányába térjen, hanem a boldogság állapotában maradjon.

Így folytatja: a spirituális oktatás felmágnesezi a sejteket, mivel életerőt küld az agyba és a gerincoszlopba, így biztosítva az egyén fejlődését. Ezzel az isteni mágneses erővel minden sejt egy élő aggyá válik és készen áll arra, hogy a tudás legkisebb részletét is értelmezze. Ezzel a felébresztett aggyal az egyén mentális kapacitása megsokszorozódik, és bármilyen fajta tudásra szert tud tenni erőfeszítés nélkül! Ilyen nagy a spirituális tanulás behatása.

Nagy Sándor, perzsa uralkodó, aki meghódította a világ háromnegyed részét, Ázsia felé tartott, hogy azt is meghódítsa. A Szindhu folyó mentén szállt meg, hogy Bharatot is meghódítsa.

Ugyanazon a folyóparton élt egy remete.

Amint Nagy Sándor és hadserege elhaladt mellette, a remete éppen meditált, és nem állt fel köszönteni őket.

Nagy Sándor megalázva érezte magát, és rákiáltott, 'Hogy merészelsz nem üdvözölni engem?' Majd elővette kardját, hogy levágja a fejét.

A remete ránézett és elkezdett nevetni.

Nagy Sándor megrökönyödött, 'Meg foglak ölni, és te nevetsz ezen?' kérdezte.

A remete így szólt, 'Kíváncsi vagyok, kit fogsz megölni! Engem soha nem lehet megölni. Halhatatlan, örök és elmúlhatatlan vagyok. A fegyverek nem vághatják szét, a tűz nem égetheti el, a víz nem áraszthatja el, a szél nem száríthatja fel ezt a lelket.' Idézte a Bhagavad Gitából.

Nagy Sándor eldobta kardját és üdvözölte a remetét, így szólván, 'Bharat emberei olyan nagyszerűek, hogy nem félnek a haláltól. Minden tiszteletem ennek a rendkívüli országnak.'Egy bölcsebb emberként vonult vissza a Bharati földrôl.

A múltbeli egyetemek tanításai lehetőséget nyújtottak a legfelső szintű tudás megszerzésére és arra, hogy az egyénekben virágozzon a magabiztosság, ugyanakkor megőrizzék az ártatlanságukat. Így minden hallgató a bölcs ember minőségét sajátította el. Egy bölcs ember terjedelmes tudással rendelkezik, ami a külvilágot illeti, és a legnagyobb ártatlansággal a belső világban.

Valaki olvashat itt és ott egy pár dolgot és elszórakoathatja magát vele. Ha a szándék csak a könyvolvasásra irányul, akkor az jó szórakozáshoz vezethet, de soha nem a megvilágosodáshoz. A szórakozás különbözik a megvilágosodástól. Csak azért mert néhány könnyvvel elfoglalta magát, az még nem jelenti azt, hogy megvilágosodott. Értsd meg hogy azok a könyvek, amelyek élesítik logikádat, azt az érzést nyújtják, hogy te sok mindent tudsz! Itt kezdődik a probléma.

Még egy részlet: nem vonhatjuk felelősségre a modern kort az ártatlanságunk elvesztéséért is. Lord Krishna azt mondja, 'Én az Idő vagyok.' Amikor ezt mondja Krishna, azt kell értened rajta, hogy a modernizáció is a Lét isteni játékának része. Az ember a megfelelő fényben kell, hogy megértse a modernizációt és nem úgy, mint ha az az ősi fejlődési alapfeltétel helyettesítésére szolgálna.