KAILASA Library/ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST (PARAMAHAMSZA NITHYANANDA - GOSZPEL)/Part 9: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)Sign in
ÉLD A MEGVILÁGOSODÁST (PARAMAHAMSZA NITHYANANDA - GOSZPEL)

Part 9: Living Enlightenment (Gospel of THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM)

A VISSZANYERT ÁRTATLANSÁG MEGNYITJA AZ ÉLET KAPUIT

A tudás által valamilyen módon megpróbálsz elszökni a jelen pillanat 'nem ismertségétől'. Az egó számára nem ismerni valamit, annyit jelent, mint semminek lenni. Az egó nem bírja elviselni, hogy semmi legyen. De az ártatlanság azt jelenti, hogy semmi vagy és élvezed a jelent! A jelen az egy kibontatlan ajándék. De a tudás ellopja a meglepetést belőle. Amikor a tudás megérti azt, hogy a Lény módszerei kifürkészhetetlenek, akkor többé nem nehezíti a felsőszintű tudás folyamatát. Akkor egy eszközként szolgál, és csak akkor lép fel, amikor szükség van rá, de nem áll útjába annak, hogy átöleljük az élet misztériumait.

Amikor a tudás szilárddá válik a Lényben, akkor nincs többé hely az élményekre. Csak a tudás újra lejátszására van lehetőség. Minden valamilyen múltbeli tudás, valamilyen múltbeli végkövetkeztetés visszatükröződése lesz. A jövő a múltbeli minták és élmények folytatása lesz. Már ismered a virág illatát. Már ismered a hullámok hangját.

Értsd meg: A Lét az nem folytatása semminek! Az minden pillanatban új. Tehát semmit nem lehet ismerni. Honnan tudod, mi jön a következő pillanatban? Ha ezt megérted akkor minden tudást elhagyhatsz. Akkor csak a bölcsesség létezik, és a bölcsesség egyenlő az ártatlan intelligenciával mert hagyja hogy az élmény létre jöjjön anélkül, hogy a tudás megnehezítené a dolgot.

Akkor megtörténnek a Lény és a Lény körüli dolgok nagy felfedezései valamint a misztérium, ami mindkettőt összeköti.

J. Krishnamurti helyesen mondja, hogy a hit kizár sok lehetőséget, és egyfajta aktivitásra késztet.

AZ AKTIVITÁS FÁRADTSÁGHOZ VEZET, MÍG AZ AKCIÓ ENERGIÁT ÉS ÖSZTÖNZÉST NYÚJT.

Mivel az elme mindig aktivitásra vágyik, követed a hitet. Az egész életünket a hitre alapozzuk. Emiatt elmerülünk az aktivitásban, de nem az akcióban. Az aktivitás állandó üzemanyagot igényel, a hitből merítve azt. Az aktivitás nem engedheti meg magának, hogy megálljon. Ha megáll, az elme depresszióba zuhan. Az akció akkor történik, amikor szükség van rá, és olyan módon, amilyen módon szükség van rá, azután leáll. Az aktivitás eredete a hit, míg az akció a megértésből származik. Az aktivitás fáradtsághoz vezet, míg az akció energiát és ösztönzést nyújt. Amire szükséged van, az az akció és nem az aktivitás.

Lásd be, hogy a hit az nem más, mint a te saját értelmezésed valamiről, de az nem az igazság! Bármilyen helyzetben négy különböző ember négy különbözô hitet hozhat létre következtetésképpen. A hitben nincs abszolút igazság. Az csak egy egyszerű egyéni felfogás. De az ártatlanság nyitottan hagyja ezt a felfogást. Ez benne a szépség. Nem hoz végkövetkeztetést és nem zárja be a kaput semmi előtt.

Bármit értelmezhetünk megszámlálhatatlan módon. Az ártatlanság lényege az, hogy nem ragaszkodunk egyetlen értelmezéshez sem. Akkor életben tartjuk szellemünket.