A szenvedésből való kiszabadulás: az én személyes tapasztalatom🔗

Amikor én a megvilágosodás végső tapasztalatát megéltem, s megállapodtam ebben a testben, minden hasztalannak tűnt. Nem, de tényleg! Az összes 'szadhana' amit csináltam: 'púdzsa', istentisztelet, meditáció, Isten nevének ismételgetése, templomba-járás, minden hasztalannak tűnt.

Amikor a spirituális gyakorlataimat végeztem, én szó szerint fanatikusa voltam a spirituális gyakorlataimnak. Reggel amikor felébredtem az első dolog az volt, hogy mentem és ránéztem az Arunachala hegyére. Ez olyan volt, mint egy fanatikusság bennem. Értsd meg, a spektrum ahol a megvilágosodás történik az különbözik attól a spektrumtól ahol a spirituális gyakorlatok történnek. Nincsen kapcsolat a kettő között. Hirtelen azt éreztem, 'Ó Istenem, nekem nem kellene mindezt a következő generációnak megtanítanom. Az egész hasztalan.'

Egy rövid történet:

Egy erdőben az összes béka egybegyűlt ami csak ott élt s elhatározták, hogy egy másik országba fognak vándorolni. Rájöttek, hogy az egyetlen útja annak, hogy egy másik országba menjenek, az ha elcsípnek egy repülőt. Mindegyikőjük azt tervezte, hogy hogyan fogjanak be egy repülőt. Egy hosszú szakállú, intelligens béka azt mondta, 'Hé, hát látjátok, hogy minden nap a reggeli járat a mi erdőnk felett megy el. Holnap mi mindannyian állítsuk meg a repülőt, szálljunk fel rá s menjünk a másik országba'. A következő nap megpróbálták megállítani a repülőt. Mindannyian összegyűltek és csak kiabáltak, kiabáltak és kiabáltak. Viszont a pilóta nem hallotta őket.

Következő nap hoztak egy óriási hangszórót, és elkezdtek a repülőnek kiabálni, 'Hé, mi mind itt vagyunk. Mi vagyunk az utasaid. Légyszíves vigyél minket a következő országba'. A pilóta nem állt meg. A következő nap így döntöttek, 'Sztrájkolni fogunk és meg fogjuk a repülőt állítani az égen'.

Így hát minden összegyűltek s összeszedték az összes fonalat amennyit csak tudtak, s minden fonalat egyberaktak. Megpróbáltak egy óriási létrát készíteni belőle. Sok erőfeszítést beleadva az egész ország küzdött. Az összes nagy béka megpróbálta a tőle telhető legtöbbet, hogy minden nagy fonalat és kötelet odahozzanak. Néhány béka még a testét is beépítette, hogy ez a szerkezet felépüljön. Tíz éves kemény munka után létrehoztak egy óríási hidat, ami hét lábnyi magas volt. Viszont a repülő 70000 lábnyi magasan száll! Tudnak ezek a békák valaha is létrehozni egy létrát, sztrájkolni és megállítani a repülőt? Nem! Minden erőfeszítésük, hogy megállítsák a repülőt s a pilóta figyelmét felkeltsék az hasztalan.

Egyszer aztán – nem is tudva az okát – hirtelen a pilóta eldönti, hogy leszáll az erdőben. Még ha akarna is, akkor sem tud teljesen landolni. Le tud egy bizonyos szintig ereszkedni s le tud dobni egy kötelet, mondván a békáknak, hogy egyesével jöjjenek fel. Az a maximum amit még a pilóta is meg tenni tud. Ez történik, amikor Ő majdnem lejön s ledobja a kötelet. Aztán megkéri a békákat, hogy egyesével jöjjenek fel s szálljanak be. Azt a kötelet inkarnációnak hívják.

Mondom neked: nincsen más út. Minden erőfeszítésed hasztalan csupán. Amikor Ramakrishna monostorában voltam, éjfélig fent szoktam lenni, hogy minden munkámat befejezzem. Négy vagy öt területért voltam felelős, mint például a kiadói kiadványok, konyha, stb. Éjjel éjfél körül mentem vissza a szobába. Aztán megfürödtem, majd leültem púdzsát felajánlani és meditálni. Két – két és fél óra hosszat ültem ott. Mire befejeztem reggel három óra volt – itt volt az idő, hogy a következő nap spirituális gyakorlataihoz felkeljek! Legalább két évig így éltem. Gyakorlatilag nem aludtam. Természetesen ezt mindenkinek nagyon nehéz elhinnie.

Amikor a végleges megvilágosodási tapasztalatom volt, azt éreztem, 'Ó Istenem, ez mind hasztalan csupán!' Pont olyan, mint a történet amit a békákról meséltem neked, amik megpróbáltak egy óriási kötélhidat építeni és megállítani a repülőt s beszállni a gépbe. Valójában a megvilágosodásomra való első reakcióm azután, hogy a testben megállapodtam az egy sokk volt! 'Ó Istenem, az egész világot félrevezetik.'

A cél, amit meg kell tapsztalnod az 'avyaktam achintyam avikaaryam', a megtestesületlen, az elgondolhatatlan és megváltoztathatatlan. A védák gyönyörűen leírják, hogy akármit is ismersz Univerzumként, az úgynevezett ismert Univerzum annak még az egy negyedét sem teszi ki. Több, mint hetvenöt százaléka az megtestesületlen. Ez mit jelent? Azt, hogy azt nem tudod semmi olyannal érzékelni ami megtestesült. Nem tudod a szemeiddel, a füleiddel, a nyelveddel és a testeddel érzékelni. Te nem tudod azt érzékelni. Így bármi amit a megtestesült világban teszel az hasztalan lesz, hacsak meg nem tapasztalod a végső megtestesületlent. Nem akarok ezzel mindegyikőtöknek engedélyt adni, de igen világossá kell ezt tennem. Valamint, egyetlen rossz tettetek sem állítja meg a megvilágosodásotokat. Nem úgy van, hogy amikor a pilóta lassan

lejön és ledobja a kötelét minden béka számára, hogy jöjjenek fel, akkor azt mondja, 'Nem. Ez a béka egy részeges, ő nem szállhat be a gépembe. Nem. Ez a béka egy csaló, amikor mindenki dolgozott s a hét lábnyi nagyságú hidat építette, akkor ez a béka boldogan lefeküdt és aludt.' Ezek egyike sem lesz felszámolva. A megvilágosodás az egy teljesen más spektrum.