A létezésed az magában szenvedés🔗

Értsd meg ezt a szenvedéssel kapcsolatos mélyebb igazságot: a létezésed az szenvedés, hogy a Létező Lényedet a létezésed számára kifejezd. A benned elnyomott Éned próbálja a tőle telhető legjobbat megtenni, hogy ez alól az elnyomás alól kiszabaduljon és önmagát kifejezze a számodra.

A szenvedés az nem valami okból kifolyólag történik. Minden erőfeszítésed ami arra irányul, hogy a szenvedésre valami okot találj, az csupán a te saját próbálkozásod arra, hogy az igazi életből kimaradj.

Ha megpróbálsz okot találni a szenvedésedre, akkor bosszút fogsz állni azon az okon. Ha gyötrelemed okaként helytelenül a férjedet azonosítod be, akkor el fogsz kezdeni bosszút állni rajta. Újra és újra fogsz születni, csakhogy bosszút állhassál rajta. Ha úgy találod, hogy a főnököd az oka a te szenvedésednek, akkor meg fogsz próbálni rajta bosszút állni. Ha a kapcsolataidat fogod a szenvedésed okaként találni, akkor megint csak megpróbálsz bosszút állni rajtuk.

Ha az emberi társadalmat találod, a szenvedésed okaként, akkor újra és újra fogsz születni s terroristává fogsz válni, hogy bosszút állj rajta.

Folyamatosan bosszút állni a rossz okokon az az, amit én 'punarapi maranam'-nak, 'punarapi jananam'-nak hívok - születés és halálnak, meg születés és halálnak meg születés és halálnak.

Ezért mondom: amikor megpróbálsz valami okot a szenvedésedre beazonosítani, de nem találod az okot, akkor áldott vagy. Akkor rá fogsz jönni, hogy a szenvedésnek nincsen oka. Annak nincsen oka.

Tudomány a szenvedés mögött

Amikor azt mondom, hogy 'A fájdalom az egy hazugság' és amikor azt mondom, hogy 'A létezésed maga az szenvedés', mindkettő igaz. Amikor azt mondod, hogy te semmi más nem vagy, mint szenvedés és amikor én azt mondom, hogy te a szenvedésen túli vagy, mindkettő igaz. Ha azzal azonosítod be önmagad, ahogyan te önmagadat felfogod, akkor te semmi más nem vagy, mint szenvedés. Viszont ha azzal azonosítod be ömagad ahogyan én foglak fel téged, akkor te a szenvedésen túl vagy. Viszont e kettő között van probléma!

Ma elmagyarázok egy fontos folyamatot. A Tudatosság az könnyebb, mint bármi más a Természetben. Még az éternél is könnyebb. Így az mindig levitál. Az felfelé húz téged. Az anyag, a föld, az pedig folyamatosan lefelé húz téged. A levitáció és a gravitáció mindkettő folyamatosan történik a testedben, az idegrendszeredben. A gravitáció és levitáció közötti súrlódás az maga a gondolatok. A gondolatok azok semmi mások, mint a levitáció és gravitáció közötti súrlódás, ami az idegrendszeredben folyamatosan zajlik.

A szenvedés azért jön létre, mert a levitáció és a gravitáció mindkettő zajlik a szervezetben. Ami azt jelenti, hogy a 'chit' és 'jata', azaz a tudatosság és anyag, az idegrendszeredben mindkettő húz téged erre az oldalra meg arra az oldalra.

Ha az a súrlódás a muladhara csakrában érződik (a gerinc kiindulópontjánál) akkor túl sok a gravitáció és a gondolataid durvák. Ha a súrlódás kicsit feljebb érződik, a swadishtana csakrában (a köldök alatt), akkor az kevesebb gondolatot jelent, viszont azok még nem finomak, még a durva szinten vannak. Ha a súrlódás a manipuraka csakrában érződik (a köldök központban) akkor egy kicsit tisztább vagy, ami kevesebb gondolatot jelent. Ha a súrlódás az 'anahata csakrában' érződik (a szív központban), akkor még annál is kevesebb gondolatod van. Ennek következtében ahol az idő nagy többségében súrlódás érződik a szervezetedben, az nagy szerepet tölt be a mentális felépítésedben.

A szenvedés az a Tér és az Idő közötti konfliktus

A tér az mindig felfelé húz téged, míg az idő lefelé. Amikor azt mondom, hogy tér, akkor a belső teredet értem, a lélektani teredet, ami semmi más, mint színtiszta Tudatosság. Amikor azt mondom, hogy idő, akkor a belső idődet értem, a lélektani idődet, amely a benned futó gondolatok frekvenciája alapján mérünk.

Amikor a színtiszta, gondolatoktól mentes Tudatosságban vagy, akkor a teret sokkal erőteljesebben tapasztalod meg, mint az időt. Amikor másodpercenkénti gondolataid száma (TPS) emelt, akkor az azt jelenti, hogy az időt sokkal erőteljesebben tapasztalod meg, mint a teret. Amikor a tér amit magadban hordozol az be van az idő által fedve, akkor az gravitáció. Amikor az idő amit magadban hordozol be van a tér által fedve, akkor az levitáció. Ha az idő a tér elébe kerül, akkor az gravitáció. Ha a tér kerül az idő elébe, akkor az levitáció.

Készen vagy a levitációra?

Nem könnyű a levitáció terét kezelni, mivel az elméd ahhoz szokott hozzá, hogy a sok gondolat terében van. Ezért van az sokszor, hogy az asztronauták akik a külső térben hirtelen megtapasztalják az alacsony gravitációs teret, elkezdenek depresszióba esni.

Ha megnézed, a Föld bolygón Tibet is egy kicsit alacsonyabb gravitációs térben van a magashegyi elhelyezkedése miatt. Így az asztronauták és a tibetiek is olyan térben élnek, ahol a gravitáció kicsit kevesebb. Viszont a tibetiek azok gyakorlottak abban, hogy egy kevesebb gondolati térben legyenek. Így ők könnyen megvilágosodnak. Ők ünneplik a kevesebb gondolati teret. Valahányszor megtapasztalod magadban a kevesebb gondolati tér pillanatait, dédelgesd azokat, emlékezz rájuk és élvezd azokat. Örvendezz bennük s akkor újra és újra meg fognak benned történni.

Viszont néha te nehéznek érzed magad kevesebb gondolattal, 'Ó mi történt? Reggel óta olyan csendben vagyok. Semmi sem történik.. 'Csupán a békébe kerülsz.'

'Nem, nem, nem! Lehet, hogy depressziós vagyok. Nem tudom, hogy miért vagyok depressziós... ó, most már tudom. Két levél van azon a fán, három elszáradt s mindjárt le fognak esni!'

Találni fogsz egy ilyen vagy amolyan okot és sikeresen át fogod álakítani a kevesebb gondolati teredet depresszióvá!

A TPS-ed (gondolataid száma egy másodperc alatt) felfedi a természeted

Két út van ami a másodpercek alatti gondolatszámra (TPS) hatással van. Az vagy növekedhet vagy pedig lecsökkenhet. Ha a levitáció csökken le és a gravitáció növekszik akkor az több gondolattá válik. Ez az amit mi depressziónak hívunk. Élettelen szikla. Semmi más. Akár egy szikla. Viszont van egy másik út. Amikor a gravitáció csökken le és a levitáció nő az kevesebb gondolattá válik a másodpercek alatt. Ez az amit mi 'szattvának', azaz megvilágosodásnak hívunk.

Értsd meg, több gravitáció és kevesebb levitáció az 'tamasz' (azaz tunyaság). Amikor a levitáció és a gravitáció harcol az idegrendszeredben, az 'radzsasz' (azaz szenvedély és aktivitás). Minél több a levitáció, annál kevesebb a gravitáció, ez a 'szattva' (azaz tisztaság és jóság).

A szenvedés a rossz identifikációból ered

Értsd meg ezt, ez egy nagyon finom igazság amit most felfedek: Te színtiszta Tudatosság (chit) vagy. Te vagy mindennek a látója. Akármi amit csak látsz az 'jata' (azaz anyag).

A szenvedés akkor jön létre, amikor a chit (a tudatosság) és a jata (anyag) harcol egymással.

A látónak a látottként való rossz beazonosítása, valamint a látottnak mint a látó; 'chit' mint a 'jata' és 'jata' mint a 'chit' az ami minden szenvedésért felelős.

Amikor a látó és a látott egybeesik akkor jön létre a szenvedés.

Csak legyél tisztában azzal, hogy ki a látó és mi az ami a látott. Mindig dönts az életért. Ne dönts a szenvedés mellett. Szavazz mindig az életre.

Természetesen, végsősoron te a szenvedésen túl vagy, még akkor is ha az idegrendszerednek bármennyi számú gondolata is van, bármennyire is és akármennyi súrlódást is érzel a levitáció és a gravitáció között. Ez a végső igazság.