Maradj Üresen!🔗

Az upanishad szó azt jelenti, 'ülni a mester lábai előtt'. Az ősi Bharatban létezett a gurukul* hagyomány a mesterek és tanítványok között. A gyerekeket hét éves korukban a mester gondjaira bízták így azok gyönyörű módon a tudatukra összpontosítva nőttek fel. A mesterek a szent iratok megtestesítői. Gondolataik, szavaik és tetteik az abszolút Igazság termékei. A tanítványok felismerik ezt az igazságot azáltal hogy körülöttük élnek.

Szvámi Sri Yukteshwar Giri*, egy Hindu megvilágosodott mester így szól, 'A mesterrel együtt ülni, nemcsak a fizikai jelenlétében való tartózkodást jelenti, hanem azt is, hogy a szívedben hordozod őt; egy vagy vele az alapelvekben és ráhangolod magad.'

Shiva Szutrák – Shiva epigramma formában előadott tanításainak, mint technikáknak a gyűjteménye, amely magába foglalja a Vignana Bhairava Tantrát, Guru Gitát, Tiru Mandiramot, stb.

Gurukul - Védikus oktatási intézmény.

Szvámi Sri Yukteshwar Giri - THE SUPREME PONTIFF OF HINDUISM BHAGAWAN SRI NITHYANANDA PARAMASHIVAM Paramahamsza Yogananda megvilágosodott mester mestere.

Ez az egész upanishad technika lényege. A mester az egy felső szintű tudat energiája. Amikor ráhangolod magad, akkor ráhangolod magad erre az energiára. Csak az ártatlanságon, a nyitottságon keresztül vagy képes ráhangolódni.

A nyitottság egyenlő az ürességgel. Ne a tudás töltsön meg téged! A tudás az egy eszköz, de nem a lényeged. Tagadj meg minden tudást, azt mondván, 'nem ez', nem ez'. A megtagadáson azt értem, hogy nem elégszel meg semmilyen középszintű tudással, hanem csak az abszolút Igazsággal. Mert, amikor mindent feladsz, ami folyamatosan keletkezik benned, akkor egyszer csak nincs más lehetőség. Visszazuhansz magadba, és ebben a térben találod meg az abszolút Igazságot. Ekkor állsz készen, hogy az Igazság elárasszon téged. Ez magában elegendő ahhoz, hogy az upanishad megtörténjen.

Ha figyeled a gyerekeket, láthatod, hogy a szemeik mindig csodálatot és frissességet sugároznak. Belül annyira üresek. Nem hordoznak magukban semmilyen véleményt. Nyitottak arra hogy befogadjanak dolgokat. Ez a nyitottság tükröződik a szemeikben. Láttál már felnőttet ilyen szemekkel? A szemek elvesztik a sugárzást az évek során, mert tompává válunk azzal a tudással, amit megszerzünk. A tudás tompává tesz bennünket. Rendelkezhetünk tudással, de az semmilyen módon ne tompítson bennünket. Lelkünkben mindig üresen kellene maradnunk.

Ha az életre minden véleményalkotás nélkül, minden leírás nélkül, minden előre megszabott eszme nélkül tekintesz, akkor olyan vagy, mint az üres teás csésze, amelybe a frissen főzött tea önthető. Azért fogadsz be dolgokat, mert nem tartasz magadnál semmit, mert üres vagy. Ekkor soha nem veszted el a lelkesedésed. Soha nem unatkozol. Olyan vagy mint egy gyerek, ártatlan és friss.

AZ ÁRTATLANSÁGBAN ANNYI FRISSESSÉG REJLIK. AZ ÉLET AZ EGY KIBONTAKOZÓ MISZTÉRIUM.

Egy fiatal lány egy papírra írt valamit. Apja megkérdezte, hogy mi az.

Azt mondta, 'Egy levelet írok.'

Az apja megkérdezte, 'Kinek?'

'Saját magamnak.' válaszolta.

'Miről szól a levél?' kérdezte az apja.

A lány így felelt, 'Honnan tudnám? Még nem adtam fel, és még nem kaptam meg.'

Az ártatlanságban annyi frissesség rejlik. Az ártatlansággal az élet egy minden percben kibontakozó misztériummá válik. Ez az igazság. Az élet az egy állandóan kibontakozó misztérium.

Az elme szorítja azt skatulyába. Az elme mindig a saját formája szerint kívánja az életet. Az ártatlanság átöleli az életet, elfogadván annak saját formáit.

Ha bújócskát játszol a gyerekekkel, akkor megfigyelheted, hogy mindig ugyanarra a helyre bújnak, ahová te az előző alkalommal bújtál! Nemcsak egyszer, hanem többször is! Hogyan lehetséges ez? Egy oka van ennek: az ártatlanság irányítja őket. Nincs semmi eszme a fejükben. Egyszerűen a szívükre hallgatnak. Nagyon bíznak benned, nem is gyanakodnak, hogy te ott fogod őket keresni! Ez benne a szépség.

Az ártatlanság bizalommal lép fel. Az ártatlanság nem törődik azzal, hogy kihasználják.

AZ ISMERETLEN CSAK AKKOR VÁLHAT ISMERTTÉ, HA ÁTADOD MAGAD NEKI.

Az idegrendszer kutatói most már magyarázattal szolgálnak erre. Azt mondják, hogy öt vagy hat éves életkorig a gyerek agyhullám mintái a théta és a delta szinteken találhatók. Ezek az elme különösen befolyásolható állapotai, amelyekben álmodunk és alszunk. Ezek azonosságtudat mentes állapotok. Tizenkét éves korig az agyhullámok az alfa állapotban vannak, amelyek még mindig nagyon befolyásolhatók. Ezért hisznek a gyerekek mindabban amit a felnőttek mondanak nekik. Ártatlanságukban bizalmat mutatnak.

Amikor üres szemmel nézel, minden amit látsz mélyre hat és új megértést kelt benned. Az élet egy örökké kibontakozó misztériummá válik. A kérdéseid természete változik meg. A kérdések természete árulkodik a kérdező ártatlanságának mélységéről.

Három módon lehet egy kérdést feltenni: kérdezhetsz az ártatlanságodból eredően, vagy a tudásodból eredően azért, hogy felmutasd, te is tudsz, és a harmadik mód, amikor azért kérdezel, hogy megerősítsd, amit tudsz, az helytálló. Amikor az ártatlanságból eredően kérdezel, akkor teljesen készen állsz befogadni a választ. Amikor a tudásból eredően kérdezel akkor teljes mértékben figyelmen kívül hagyod a választ. Amikor megerősítés miatt kérdezel akkor ellenállsz a válasznak. A megfelelő tanulásnak és tudásnak az alapvető titka, hogy az ártatlanság állapotából működjünk.

Az a gond, hogy aki nem üres, az soha nem ismeri fel, hogy nem üres. Nem mondhatod nekik hogy telítettek. Nem értenék meg és nem fogadnák el. De az ártatlanság embere mondhatja, 'A tudásom miatt figyelmen kívül hagytam. De igazából én nem tudok semmit. Most arra vágyom, hogy tudjak.' Abban a percben, amikor ez a tér létrejön, a tanulás folytatódik. Ebben a térben nem létezik a tudás egója. Az ellenállás megszűnik, és csak a tiszta befogadás állapota létezik.

J. Krishnamurti, a híres filozófus, így szól gyönyörűen, 'Akkor lehet a tudástól szabaddá válni, amikor megértjük a tudás felhalmozásának indítóokát.'

Általában mi a tudás indítóoka? Lásd: a jelen az a Lét kibontakozó csodája és misztériuma. Próbáljuk megmarkolni őt a tudás hálójának segítségével. Ez a tudás motivációja. De ez soha nem lehetséges! Az ismeretlent soha nem lehet csapdába ejteni az ismert által. Az ismeretlen csak akkor válhat ismertté, ha átadod magad neki. Ez az átadás egyenlő az intelligenciával! Az intelligencia felismeri a jelen pillanat misztériumát, és örömmel átadja magát neki. Ez az öröm az ártatlanság öröme.

A tudás pedig tagadja a jelen misztériumát. Megpróbálja meghatározni azt minden percben, de a jelen nem meghatározható. Tehát, te mindig egy ponton maradsz, 'az ismeretlentől való félelemben.' Az ismeretlentől való félelem gyökere az a folyamat, amelyben megpróbálod meghatározni a jelent. Amúgy nincs félelmed! Tisztában vagy vele, hogy a jelen pillanat az egy misztérium!