Négy útja annak, hogy lepasszold a szenvedésedet🔗

1. A spontán beteljesítés

Nehogy azt hidd, hogy meg kell ahhoz világosodnod, hogy a nem-szenvedésnek eme igazságát felfogd.

Csupán egyszerű, józan észre van szükséged – ami szokatlan dolog! Ennyi az egész, semmi más, csupán egyszerű, józan ész ahhoz, hogy az igazsággal azonosítsd be önmagad. Amennyit csak fel tudsz fogni, abban a mértékben azonosítsd be magad. A spontán beteljesítés akkor jön létre, amikor egyszerű józan ésszel gondolkodsz.

Az Upanisadok kijelentik: 'prajnaanam brahma', az intelligencia az Isten. Én azt jelentem ki, hogy: a józan ész az Isten! Egyszerű józan ész az Isten. Azt tudom neked mondani, hogy az egyszerű józan ész az meg tudja változtatni még annak a módját is, ahogyan a tested viselkedik. Bármikor amikor az emberek mély depresszióval jönnek hozzám, amikor megnézem az energiájukat azt látom, hogy valahogy a józan ész hiányzik belőlük.

A józan ész az semmi más, mint az egyszerű készenlét ahhoz, hogy a döntéseidet és elgondolásaidat megváltoztasd. Gyerünk, legyél profi az életben, ne rekedj meg az erős, hasztalan törvényeiddel amelyeket a magad számára hoztál létre! Ha valakinek nincs érdekeltsége, hogy a te életedben legyen, csak búcsúzz el attól a személytől. Ennyi volt! S ha valami nem működik, csak változtasd meg az elgondolásodat. Ennyi volt. Viszont amikor én mondom ezt azoknak az embereknek, akkor azt mondják, 'Ó, hogyan lehetne ez lehetséges?'

Értsd meg, hogy mit értek az alatt amikor azt mondom, hogy józan ész. Egyszerűen csak legyél könnyed, legyél szabad, legyél folyékony a változásra. Ez az az útja annak ahogyan az élet van – ez oké! Legyél egyszerű! Legyél folyékony. Csak legyen benned egyszerű józan ész; csupán folyni fogsz az élettel. Meg fogod érteni, hogy 'Á, ez az ahogyan az élet van! Mit lehet tenni? Hadd legyünk már egy kicsit intelligensek. Hadd alkalmazkodjuk. Hadd éljünk!'

Viszont az emberek valahogy úgy érzik, hogy ez túl nagy teljesítmény. Nem! Ez az első igazság amit el akarok neked mondani. Abban a pillanatban amikor megérted, hogy a józan ész az Isten, felülkerekedtél a szenvedésen.

2. Mondj NEM-et a szenvedésre

Mondom neked, nem kell semmi mást csinálnod az életedben. Nincs szükséged jógára. Nincs szükséged meditációra. Nincs szükséged légzésgyakorlatokra (pranayamára). Nincs szükséged odaadásra. Nincs szükséged semmire sem. Csak tedd le ezt az egy fogadalmat. Nem fogok szenvedni, ennyi az egész. Ne engedj meg semmi féle szenvedést magadban, akár az testi, mentális, lelki és/vagy érzelmi. Ne engedj meg semmi féle szenvedést sem.

Bármikor amikor a szenvedés rád van erőltetve – például a testi fájdalom – nézz abba bele, és ne engedd, hogy a fájdalom elgondolása leüllepedjen benned. Minden törekvésed és tetted, minden akkor kezdődik, amikor elfogadod azt, hogy az élet az fájdalom.

Ez nem az igazság! Neked nem kell semmit sem tenned az életedben, ha meg akarsz világosulni, egészséget vagy egy billió dollárt akarsz. Minden isteni kedvezőségű dolog amire vágysz, s azok az isteni kedvezőségű dolgok amikről azt gondolod, hogy az életedben szükséged van rájuk, azok megadatnak neked.

Megmondom neked őszintén, hogy azon a napon amikor eldöntöttem, hogy nem leszek szomorú, minden elkezdett körém gyűlekezni. Mind a jó testi egészség, mentális egészség, gazdagság vagy öröm, s mind az érzelmi egészség vagy gyönyörű környezet ahol élek, minden egyszerűen elkezdett körülöttem gyarapodni.

Ha bemész egy szénbányába és kijössz, természetszerűen fekete por fog a testeden összegyűlni. Ugyanígy csak dönts ez felett az egy igazság felett – 'nem fogok szenvedni'. A megvilágosodás rád fog ülni, mint a por. Mondom neked, a megvilágosodás az semmi más, mint egy kis por annak az embernek a számára, aki eldöntötte, 'Én nem fogok búsulni'.

Az emberek kérdezik tőlem, 'Swamiji, hogyan tudom abbahagyni a szenvedést? Nem tudom logikusan felfogni, hogy hogyan lehetek örömmel teli ilyen szituációban.'

Azt mondom nekik, 'Rendben, amikor annyit tudsz szenvedni a rossz logikát használva, akkor miért nem tudod jól érezni magad a rossz logika használatával?'

Sokszor a szenvedésednek nincsen támasza. Viszont te folytatod a szenvedést. Gyakran még fel is fogod, hogy logikailag az nem helyes. Viszont kifejlesztesz egy sablont, amiben még akkor is, ha az logikusan rossz, folytatod a szenvedést s még ha az logikusan helyes is lenne, akkor sem akarod magadat jól érezni. Csak nem akarsz örülni.

Értsd meg, még akkor is, ha az a rossz logikából fakad, még akkor is ha csupán ésszerűsítesz, ha belekapaszkodsz a felfogásba, hogy 'Ez így oké, nem fogok többé búsulni', egyszerűen át fogsz esni a jó logikába. A rossz logikával nem tudod a szenvedést hosszú ideig letagadni. Néhány év múlva, valamikor rá fogsz majd ébredni a helyes logikára.

Ne búsulj semmi miatt sem. Csupán döntsd el világosan – 'Nemet mondok a Szenvedésnek'! Fanatikusan döntsd el: 'Nemet mondok a Szenvedésre!'

Mondom neked, még a lélegzetvételed hosszának egy pillanata sem éri meg, hogy szenvedj. A szenvedés az túlságosan kicsi. Minden pillanat amelyben megtapasztalod, hogy te életben vagy az túlságosan is sokat ér ahhoz, hogy azt mindennapi szenvedéssel töltsd.