A szenvedés nem éri meg🔗

Van egy gyönyörű Buddhista szutra: 'Nincs szenvedés, nincs ok, nincs vég'.

Végsősoron, ez után az összes folyamat és módszer után amire rá fogsz jönni, az az, hogy semmilyen szenvedésed sem éri meg! Akár testi élvezetért szenvedsz, vagy a gazdagságodért, vagy az egészségedért – egyik sem éri meg.

Végsősoron csupán az élet egyetlen törvénye létezik, ami a szenvedésre vonatkozik – a nem-szenvedés törvénye.

Krishna közvetlenül adta át ezt a tanítást tanítványának, Arjuná-nak: 'na tvam shochitum arhasi' - Ne bánkódj. Nem éri meg.

Néha az emberek olyan rafináltak; azt mondják, 'Én spirituális okokból kifolyólag szenvedek.' Értsd meg, a spiritualitás az 'na tvam shochitum arhasi' - Ne bánkódj. Nem éri meg.

Például, amikor egy faluban nagyon sok kölcsönöd és túl sok ellenséged van, majd hirtelen rájössz, hogy egy új életet kezdhetsz egy nagyon messzi városban. Azt fogod érezni, hogy a világ az túlságosan is nagy. 'Lehet egy új életem egy új helyen'. Így aztán eltűnsz, egy új helyre mész és így természetszerűleg kijutottál az összes szenvedésedből. Nem törődsz a kölcsönöddel, sem pedig az ellenségeiddel. Viszont itt újra elkezdesz kölcsönöket felvenni és ellenségeket begyűjteni, mivel csupán a helyedet változtattad meg, önmagadat viszont nem!

Egy másik poklot teremtesz a magad számára. Beletelik neked legalább három-négy évbe, hogy újraépítsd a saját poklodat. Aztán megint megtudod, hogy van egy ennél is nagyobb város, vagy egy másik ország ahol új életet kezdhetsz, ugrasz és odamész. Folyamatosan kiterjeszted a teredet, hogy kint maradj a szenvedésből.

Mondom neked, amikor valóban tudod, hogy a világ az túl nagy és a tered az határtalan, akkor kint vagy a szenvedésből! Az Univerzum az túl nagy s neked túl sok választásod van. A Föld bolygó az egy kis falu az egész Univerzumban. Így bármilyen okot is adsz a szenvedésednek, az csak egy kicsi porszem az Univerzumban. Akármi is az, amit szenvedésként ismersz, a nem-megvilágosodás, tudatlanság, egészség hiánya, gazdagság hiánya, akármit is gondolsz szenvedésnek, végsősoron semminek sincsen jelentősége. Az igazi Univerzum az 'avyaktam achintyam' – meg nem testesült, ami mindazon túl van amit csak el tudsz képzelni. Ismerd ezt fel és ne bánkódj.

Végül is azután, hogy letelepedtél az USA-ban az összes luxussal, kényelemmel és gazdag élettel, amikor néha visszaemlékezel az otthoni falubeli életedre, azt fogod érezni, 'Ó Istenem! Micsoda ostoba okok miatt szenvedtem! Egy nap elloptam egy biciklit a szomszédomtól s az az ember össze-vissza vert engem, csak az miatt a hasztalan ezer Rupit érő bicikli miatt!' Amikor visszanézel azt fogod érezni, hogy az összes szenvedés amin átmentél az hasztalan volt, oktalan s érdektelen.

Ugyanezt éreztem amikor a megvilágosodásom után megállapodtam a testemben, 'Ó Istenem, micsoda szükségtelen szenvedéseim voltak!' Minden nap felmászni az oszlopokra, fújjni az orrom, ezt a folyamatot meg azt a folyamatot csinálni…!

Mondom neked, nem kell megvilágosodnod s aztán rájönnöd, hogy az életed mekkora részét s mennyi sok időt vesztegettél el szenvedéssel. Tehát most értsd meg, hogy a végső tér az 'avyaktam achintyam avikaaryam' – az megtestesületlen, elgondolhatatlan, megváltoztathatatlan. Így tehát ne búsulj. Ne búsulj. Ne búsulj. 'Na tvam shochitum arhasi' - ne búsúlj semmiért sem. Határozd el, 'A nem-szenvedés az én élet-szabályzatom'.

Amikor ezt az egy fogadalmat leteszed, 'Nem fogok szenvedni', akkor az elméd, a tested, a bio-memóriád, az izom-memóriád, minden automatikusan a megvilágosodás irányába állítja be magát. A megvilágosodáson kívül minden más valamikor az életed folyamán szenvedést fog neked okozni. Amikor azt mondod, hogy 'Nem fogok szenvedni', akkor természetszerűen a megvilágosodáson kívül minden el lesz véve tőled. Azok el fognak téged hagyni. Te fogod elhagyni őket!